A kiállítás 11-én 19:30 órakor nyílik.
A XX. századi magyar festészet két nemzetközileg elismert, nemzetközi és hazai köz- és magángyűjteményekben is képviselt képviselője, Francois Fiedler/Fiedler Ferenc (Kassa, 1921. február 15.-Párizs, 2001. október 22.) és Paul Hargittai/Hargittai Pál (Budapest, 1923. július 5.-) alkotásai szerepelnek a Makláry Fine Arts legújabb kiállításán, 2012 október 11- november 10. között.
A tárlat szervesen illeszkedik a galériának abba a programjába, amely arra irányul, hogy bemutassa azokat a jelentős XX. századi életműveket, amelyek a két világháború között illetve a második világháború után a határon kívül, a nemzetközi modern törekvésekbe ágyazódva születtek meg. Mindkét alkotó a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait a második világháború éveiben, Szőnyi István illetve Burckhardt Lajos tanítványaként (Fiedler tanársegédje is volt az akkor a főiskola rektori tisztségét ellátó Szőnyinek, Hargittai Barcsay majd Varga Nándor Lajos asszisztense lett.)
Francois Fiedler 1946-ban telepedett le Párizsban, röviddel megérkezése után megrendezte első önálló kiállítását, gesztusképeivel, coulage-aival rendszeresen részt vett a Salon des Réalités Nouvelles és a Salon de Mai tárlatain. Műveit felfedezte Joan Miró, aki bevezette a híres Maeght Galéria körébe, bemutatta a korszak több jelentős mesterének, Braque-nak, Caldernek, összebarátkozott Giacomettivel, Chagallal is, törekvései rokon vonásokat mutattak Tapieséval, Ubacéval, Tal-Coatéval. A Maeght Galéria rendszeresen bemutatta műveit egyéni tárlatokon, 1959-1974 között a Derrier le Miroir három számot szentelt munkásságának. Festményeinek különlegesen érzékeny faktúrája, a rajtuk megjelenő festői jelek expresszivitása éppen úgy a korszak művészetének jelentős értékét jelenti, mint rézkarcolói munkássága, amelyet különös drámaiság, egyszersmind sajátos mágikus alkímia jellemez. Fontos szerepet játszott munkásságában az illusztráció, harmincöt hidegtűt készített Máté evangéliumához, a sorozat Aimé Maeght 1981-es halála miatt maradt befejezetlen. Az elmúlt hónapokban egyedüli európaiként az ő egyik festményét állították ki a New York-i Pollock-házban a Jackson Pollock századik születési évfordulóját ünneplő kiállításon.
Paul Hargittai 1947-ben ösztöndíjjal érkezett Rómába, ahol találkozott főiskolás társaival, barátaival, Fiedlerrel, Reigl Judittal, a Hantai-házaspárral, Fiedlerhez annak haláig tartó barátság fűzte. 1951-ben ő is Párizsba utazott, de még abban az évben továbbment New York-ba, ahol egy textilstúdióban helyezkedett el és párhuzamosan könyvillusztrációkat készített, miközben továbbra is festett.1955-ben önálló textiltervező stúdiót alapított, 1963-ban Párizsban élt, 1981-ben Comóban is stúdiót alapított, jelenleg Párizsban és Firenzében él feleségével, Auguszt Józsával, aki szintén a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult.
Európába való visszatérése után a hatvanas évek második felében több egyéni kiállításon (Zweibrücke, Galerie Becke, 1967, Galerie Sept, 1968) mutatkozott be, s a Galerie Lambert csoportos tárlatán szerepelt. Ez utóbbihoz Octave Nadal írt előszót, amelyben megállapítja:„ Hargittai legőszintébb alkotásai mélyén egy homályos pont világít: ez a pont titokzatos – egymással vetélkedő és egymással megegyező – kapcsolatban egyesül a szellem és az anyag ősi energiájával.” (Méray Tibor fordítása). 1970-ben a firenzei Palazzo Strozziban kapott lehetőséget egyéni kiállításra, majd a kilencvenes években, amikor textiltervezői tevékenysége mellett újra több energiája jutott a festésre – a hetvenes években inkább rajzokat, litográfiákat készített –, alkotásait 1994-ben a budapesti Vasarely Múzeumban, majd 1996-ban Vojnich Erzsébettel és Szűcs Miklóssal közösen a római és a párizsi Magyar Intézetben is kiállíltotta. Hargittai nem von határt a figurális és nonfigurális ábrázolások között, ahogyan az Artportal szócikkében olvashatjuk, „nonfiguratív képei, amelyeket nem szeret absztraktnak nevezni, hol tájat, hol a természetben – tájban, élőlényen, fán, állaton, emberen fellelhető felületeket, bőrt, fakérget, megkopott deszkát idéznek. freskóhatást keltő festményeinél a régi itáliai mesterek által alkalmazott eljárással dolgozik, az alapra felvitt gessót lazúrosan vonja be olajfestékkel. 2004-ben elnyerte a Moholy-Nagy Egyetem tiszteletbeli professzora címet.
