Hajdu András 1973. május 18-án született Budapesten. 1992-ben
a Práter utcai Szakmunkásképzô Intézetben fényképész
végzettséget szerzett. 1994-tôl 1995-ig a Mai Nap gyakornoka, 1995-tôl 1997-ig a Ferenczy Europress és a Népszava munkatársa.
1997-től szabadúszóként többek között a Figyelő című
hetilap, a Playboy, a Colors, a Lakáskultúra, a Balkon és az
Octogon folyóiratok, illetve a DDB, a Publicist, a Grey, a J.
Waters Thompson, a Leo Burnett és az Akció reklámügynökségek
számára dolgozik.
Díjak, elismerések
1994 – Sajtófotó Pályázat 1. díja Zsáner kategóriában
1995 – Sajtófotó Pályázat 2. díja Művészet és tudomány
kategóriában
1996 – Sajtófotó Pályázat 1. díja Portré kategóriában és 3.
díja Művészet és tudomány kategóriában
2001 – ARC Óriásplakát-pályázat 1. Díja létező tárgy
kategóriában
2001 – Sajtófotó Pályázat Magyar Fotóművészek Szövetsége
különdíja
2002 – Pécsi József ösztöndíj
2003 – ARC Óriásplakát-pályázat fôdíja
2003 – Pécsi József ösztöndíj
2003 – Szalmaszál a Hajléktalanokért Alapítvány országos
fotópályázatának 1. díja
Hajdu András a közelmúltban Pécsi József ösztöndíjasként Erdélyben
járt, hogy az ott élő, nomád romák mindennapjainak lehessen tanúja.
Hajdu ahhoz a fiatal fotós generációhoz tartozik, amelynek tagjai
eleddig nem nagyon mutattak különösebb érdeklődést a téma iránt.
A szociográfiai indíttatású fotó háttérbe szorult. Hajdu képeit
nézve, ezt ő is megtapasztalta, de megértette ennek jelentőségét is.
Nem esetlegesség, puszta formai játék, vagy valamiféle trend követése
vezette arra, hogy az általa fontosnak tartott téma feldolgozásához
az eddigiketôl eltérően, másfelől közelítsen. Ahhoz, hogy a
fotografikus kép élvezhető látványával megélhetô tartalmakat
közvetítsen, kénytelen olyan formai és stiláris elemeket magába
fogadni, amelyek eddig csak az alkalmazott fotográfiában
érvényesültek. A reklám területén az érdekesség, az újdonság, ily
módon a szórakoztatás, illetve a minél hatásosabb látványelemek
konkurenciája rákényszerítik a fotográfusokat, hogy egyre újabb
megvalósítási lehetôségeket keressenek.
Hajdu cigányság koncepciója szöges ellentétben áll minden
eddigivel, amelyek ez idáig nyilvánosságot kaphattak. A cigánytábor,
az öltözékek, a gyerekek mezítelensége, a mosdatlanság, bizonyos
tárgyak megjelennek Hajdu képein is, viszont nem kapnak hangsúlyt,
nem ezek válnak a képen fontos motívummá. Az egyes emberek válnak
meghatározóvá: gyerekek, nők, férfiak. De a képeken nyoma sincs a
nehézségeknek. Olybá tűnik, hogy ezeknek az embereknek ez a
legtermészetesebb állapotuk, és a fotográfus nem törekszik arra,
hogy erről más véleményt alkosson, vagy igyekezzen meggyôzni a nézőt annak ellenkezőjéről, amit tapasztalt. … (Pfisztner Gábor)