A kiállítást Fajgerné Dudás Andrea Júlia nyitja meg.
„Kislánykoromban sokszor megkérdezték tőlem, mi leszek, ha nagy leszek. Azt feleltem, hogy jó akarok lenni. (…) Ha jó lehetnék, minden a helyére kerülne, gondoltam. Nem lógnék ki a sorból. Beilleszkednék. Népszerű lennék. Kihagyhatnám a halált, egyenesen a mennyországba jutnék. (…) Nekem ez sehogyan se megy. Ez az érzés, hogy rossz vagyok, minden porcikámat átjárja. Lehet ez szorongás vagy kétségbeesés. Lehet bűntudat vagy szégyen. Egész lényemet betölti. Minél idősebb, látszólag bölcsebb és higgadtabb leszek, annál ármányosabban, annál áthatóbban, annál jobban terrorizál ez a rosszaságérzés. (…) lehet, hogy mindenki úgy van ezzel, hogy a „rosszaság”, a magunkkal való elégedetlenség egyetlen testrészünkbe költözik be. (…) Értitek, miről beszélek?”
/Eve Ensler: Tökéletes Testek/
megnyitó: 2019. január 31. 19.00 h
////
„When I was a little girl people used to ask me, What do you want to be when you grow up? Good, I would say. I want to be good.(…) If I could be good, everything would be all right. I would fit in. I would be popular. I would skip death and go straight to heaven. If you asked me now what this means, to be good, I still don’t know exactly. (…) I could never be good. This feeling of badness lives in every part of my being. Call it anxiety or despair. Call it guilt or shame. It occupies me everywhere. The older, seemingly clearer and wiser I get, the more devious, globalized, and terrorist the badness becomes. I think for many of us-well, for most of us- well, maybe for all of us- there is one particular part of our body where the badness mainfests itself. (…) You know what I’m talking about?”
/ The Good Body: Eve Ensler/
opening: january 31, 2019 , 19.00 h
