Weibel strukturalista alapállásból látott hozzá a vizuális médiumok vizsgálatának, amelyhez a nyelv mint az észlelés modellje szolgált kiindulópontként. Erőteljes kritikai aspektus jellemzi a művész korabeli munkáit, akcióit, amelyek kérlelhetetlen pontossággal mutatták fel nem csak a művészet, hanem a társadalom, a média hatásmechanizmusait. Szövegközpontú munkáit az újabb technikai eredetű képfajták és elektronikus médiumok (televízió, videó, számítógép) segítségével létrehozott művek, alkalmak, szituációk követték, amelyek az észlelés és a gondolkodás mechanizmusára, a reprezentáció sajátosságaira, a képek és intézmények művészetben betöltött szerepére irányították a figyelmet. Weibel művészi felfogásának radikalizmusa, metodikájának pluralizmusa a mű- és művészetfogalom átértelmezéséhez vezetett; probléma-orientált tevékenysége egy egész korszak művészetére/elméletére gyakorolt jelentős befolyást.
Peter Weibel (1944) odesszai születésű osztrák művész, művészetteoretikus, média-filozófus, kurátor, az elmúlt évtizedek meghatározó művészeti gondolkodója. Párizsban és Bécsben folytatott irodalmi, filmes, valamint orvosi, filozófiai, matematikai és logikai tanulmányok után 1965-ben került kapcsolatba a bécsi akcionistákkal. Konceptualista indíttatású, testorientált, társadalomkritikus akciói mellett filmeket, majd videókat és videóinstallációkat készített, amelyekkel elsősorban a képi reprezentáció, a vizuális érzékelés és a kommunikáció problémájára koncentrált. A hetvenes években érdeklődése és munkái is médiumcentrikusabbá váltak, s a nyolcvanas évektől kezdve számos rendezvény és kiállítás (például a linzi Ars Electronica) rendezőjeként, szervezőjeként, valamint elméleti szakemberként, előadóként és tanárként az új médiumokkal, köztük is kiemelt helyen a komputerművészettel és a digitális kép témakörével foglalkozik. Magyarországon először a hetvenes években járt, Maurer Dóra meghívására, azóta többször is megfordult hazánkban. 1986 és 1995 között az Ars Electronica művészeti tanácsadója volt, 1993-99 a Velencei Biennále osztrák nemzeti biztosa. 1993-tól kezdődően a Neue Galeria am Landesmuseum Joanneum, Graz főkurátora. 1996-ban a Ludwig Múzeumban megrendezett Jenseits von Kunst/ A művészeten túl című kiállítás főrendezője volt.
Munkáival szerepelt az 1996-os Műcsarnoki Pillangó-hatás, valamint az 1999-ben szintén ugyanott bemutatott Perspektíva-kiállításokon. 1999 óta az egyik legjelentősebb európai média-kutató központ, a karlsruhe-i ZKM (Zentrum für Kunst und Medientechnologie) igazgatója.
Az eredetileg Grazban bemutatott kiállítás alkalmából külön német és angol nyelvű katalógus jelenik meg a Hatje Cantz Verlag kiadásában Hans Belting, Bazon Brock, Ursula Frohne, Boris Groys, Günther Holler-Schuster, Brigitte Huck, Peter Mahr szövegeivel. Emellett a budapesti kiállításon tájékoztató szórólap, valamint leporello-formátumú információs kiadvány áll a látogatók rendelkezésére.
Párhuzamos kiállítás: Salvador Dalí – rajzok, grafikák, akvarellek, világirodalmi illusztrációk
Richard H. Mayer gyűjteményéből, a Kunstgalerien Böttingerhaus, Bamberg együttműködésében
