Pető Tamás viszonylag későn, tizennyolc évesen kezdettel festeni. Építészmérnöknek készült. Egy interjúban azt mondta, egy év után úgy érezte, az építészi pályán túl kötöttek a szabályok, ezért választott kötetlenebb, szabadabb megnyilvánulási formát. „Majdnem minden képemre jellemző az emberábrázolás, a figuratív megjelenítés. A közös kapocs a képeimnél, hogy olyan emberi és spirituális mélységeket próbálok ábrázolni, amelyek…
Pető Tamás viszonylag későn, tizennyolc évesen kezdettel festeni. Építészmérnöknek készült. Egy interjúban azt mondta, egy év után úgy érezte, az építészi pályán túl kötöttek a szabályok, ezért választott kötetlenebb, szabadabb megnyilvánulási formát.
„Majdnem minden képemre jellemző az emberábrázolás, a figuratív megjelenítés. A közös kapocs a képeimnél, hogy olyan emberi és spirituális mélységeket próbálok ábrázolni, amelyek korunk érzésvilágát tükrözik. Egyik-másik képemen már-már a skizofrénia vagy a paranoia hatását szerettem volna megjeleníteni.”
A mester, Bertalan Tivadar véleménye tanítványáról:
„Pető Tamás első próbálkozásait, mesterségbeli felkészülését pallérozgattam néhány évig. A most huszonnyolc éves festő nehéz tanítvány volt. Ami a szakmai részét illeti, minden új ismeretet mohón fogadott, elképzeléseitől azonban soha nem lehetett eltéríteni.
A makacs fajtából való, aki a maga útját akarja járni. Ezért becsülöm a legjobban. Felkészültsége, fiatal kora és elszántsága nyomán remélhetjük sajátosan egyéni stílusú művésszé formálódását.”
„Pető Tamás első próbálkozásait, mesterségbeli felkészülését pallérozgattam néhány évig. A most huszonnyolc éves festő nehéz tanítvány volt. Ami a szakmai részét illeti, minden új ismeretet mohón fogadott, elképzeléseitől azonban soha nem lehetett eltéríteni.
A makacs fajtából való, aki a maga útját akarja járni. Ezért becsülöm a legjobban. Felkészültsége, fiatal kora és elszántsága nyomán remélhetjük sajátosan egyéni stílusú művésszé formálódását.”
Pető Tamás önvallomása:
Megfagyott, mélyről feltörő, kivédhetetlen érzetekkel szembekerülni maga a fájdalom. Halott s halálában mégis élő világ, a létezésnek az átmenetileg élő ember elől rejtve maradt állapota: őstudatunk lenyomata. Ezek a lenyomatok súlyos képeket vetítenek elénk borongó, nyomasztó gondolatokat közvetítenek, dermedt világba zárt lelkek sikoltását. Mindez a festészet eszközeivel vívott küzdelem a reményért. Képeim korunk csontvázát próbálják elénk tárni. A kőbe merevedett lelkek világa a mi hétköznapi életünk és az egyén magányosságának tükre. (Forrás: tompeto.hu)
Megfagyott, mélyről feltörő, kivédhetetlen érzetekkel szembekerülni maga a fájdalom. Halott s halálában mégis élő világ, a létezésnek az átmenetileg élő ember elől rejtve maradt állapota: őstudatunk lenyomata. Ezek a lenyomatok súlyos képeket vetítenek elénk borongó, nyomasztó gondolatokat közvetítenek, dermedt világba zárt lelkek sikoltását. Mindez a festészet eszközeivel vívott küzdelem a reményért. Képeim korunk csontvázát próbálják elénk tárni. A kőbe merevedett lelkek világa a mi hétköznapi életünk és az egyén magányosságának tükre. (Forrás: tompeto.hu)