A kiállítás szombaton 19 órakor nyílik.
Pézman Andrea Komáromban született. Műegyetemi diplomát szerzett urbanisztika szakon, képzőművészeti tanulmányait pedig a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán végezte.
Az alkotó művészete letisztult, ugyanakkor a végtelenségig variálható. Sík- és térbeli munkákat alkot, főleg szita- és mélynyomással. Sorozatokban gondolkodik, folyamatokat láttat. Képi világa jelszerű, általában fekete-fehér, esetleg egy kiegészítő színnel dolgozik. A művek formáját a témák belső szerkezetének, illetve logikájának rendeli alá.
Az alkotások hitelessége a módszerben rejlik, ahogy a művész az egyszerűből összetettbe vezető folyamatokat láttatja. Mert ez világunk elve is: az egyszerűből az összetettbe vezető út. Akár az élettelen, akár élő világra gondolunk, mindenütt a folyamatos bonyolódást, az egyre szélesedő variációhalmazt tapasztalhatjuk.
A grafikák vagy művészi könyvek valamiféle időbeliséggel is dolgoznak, mivel történetként olvassuk az egyes ciklusokat, sorozatokat.
A tárlaton az emberi civilizáció különböző korszakai is megjelennek. Azt láthatjuk, milyen formában tűnnek fel az egyes fenomének más-más korban: az információ a pattintott kőtől a DVD-ig, a könyvtől az internet folyamatosan íródó hypertextusáig. A kiállításon ezen kívül a múltbéli és mai gyermekjátékok is megelevenednek.
Az alkotások általában játékosak és okosak, ugyanakkor érződik bennük egy rafinált humor is. A művész témafelvetéseit az utolsó ciklus kivételével nem az intim személyesség, hanem egy távolságtartóbb, tárgyilagosabb hozzáállás jellemzi.
Az alkotások hitelessége a módszerben rejlik, ahogy a művész az egyszerűből összetettbe vezető folyamatokat láttatja. Mert ez világunk elve is: az egyszerűből az összetettbe vezető út. Akár az élettelen, akár élő világra gondolunk, mindenütt a folyamatos bonyolódást, az egyre szélesedő variációhalmazt tapasztalhatjuk.
A grafikák vagy művészi könyvek valamiféle időbeliséggel is dolgoznak, mivel történetként olvassuk az egyes ciklusokat, sorozatokat.
A tárlaton az emberi civilizáció különböző korszakai is megjelennek. Azt láthatjuk, milyen formában tűnnek fel az egyes fenomének más-más korban: az információ a pattintott kőtől a DVD-ig, a könyvtől az internet folyamatosan íródó hypertextusáig. A kiállításon ezen kívül a múltbéli és mai gyermekjátékok is megelevenednek.
Az alkotások általában játékosak és okosak, ugyanakkor érződik bennük egy rafinált humor is. A művész témafelvetéseit az utolsó ciklus kivételével nem az intim személyesség, hanem egy távolságtartóbb, tárgyilagosabb hozzáállás jellemzi.
