Buda Gábor művészeti stratégiája, már-már nem is stratégia, és ezzel tűnik ki igazán a hazai fotóművészeti közegből. Egy fotós, aki elődeihez, Nan Goldinhoz vagy Wolfgang Tillmanshoz hasonlóan, hagyja, hogy vigye a szél amerre fúj, hogy újra és újra rácsodálkozzon: a jelenségekre.
“Fizikai, kémiai, természeti, társadalmi jelenségek képi megjelenítése.
…A rádióhullámok mellett csak a fény az, amely szabadon utazhat keresztül a föld légkörén. Ugyanúgy kapcsoljuk a fényt boldogsághoz, sikerhez mint ahogyan a hiányát az ellentétes tartalmú fogalmakhoz. Kémiai és fizikai folyamatokat indít be, gyűjt, rendezi és strukturálja a világot, csak úgy mint a képalkotó elemeket a filmen, a moziban, vagy a CMOS lapkán, vagy a teremtés könyvében. Sokan igyekeznek felé, bár a legtöbben mielőtt igazán meglátnák magukat benne, inkább visszahátrálnak a félhomályba, amelyben rejtve érzik árnyékos oldalukat…” (Buda Gábor)
