Giovanni Battista, más néven: Giambattista Piranesi (Moglio, 1720.
október 4. – Róma, 1778. november 9.), itáliai rajzművész, rézmetsző,
építész; művészetelmélettel is foglalkozott. Az ókori Róma és környéke
épületeit ábrázoló nagyméretű rajzaival öregbítette Róma hírnevét,
ösztönözte a klasszikus korszak régészeti kutatását és a klasszicista
stílusirányzat kialakulását.
Piranesi egy kőfaragó mester fiaként
született Moglióban, Mestre, illetve Velence mellett. Angelo bátyja
tanította meg latinra és az antik irodalom alapjaira. Építészeti
képzését a „Magistrato delle Acque”- nél édesanyjának egyik fivérénél,
Matteo Lucchesinél kezdte, aki a velencei lagúnák szabályozásán
tevékenykedő mélyépítő mérnök volt, majd nagybátyja szakmai nyomdokain
haladva tanulmányait Giovanni Scalfarotto-nál és egy metszőnél, Carlo
Zucchi mellett folytatta. További ismereteit egy színpadi festőtől
kapta, aki megismertette vele a színpadi dekorációs lehetőségeket és
technikát. Ez lehetőséget nyújtott számára ahhoz, hogy elmélyedjen az
illuzionista- és perspektíva művészet elméleti kérdéseiben. Ezidőben
hosszasan tartózkodott Velencében is, ahol különösen Giovanni Antonio
Canal (Canaletto) volt rá hatással.
1740-ben, 20 évesen Rómába ment
Marco Foscarinivel, a XIV. Benedek pápa udvarában tartózkodó velencei
követtel, hogy rajzolóként dolgozzon mellette. Lakást vett ki a Palazzo
Veneziában, s újra kezdett foglalkozni a római építőművészettel. Igen
hamar rájött arra, hogy a korabeli római építészek igen felületesek.
Nagy lehetőséget kínált viszont számára a festészet területe, különösen
az akkori időkben meginduló Róma-turizmus (zarándoklás) jóvoltából.
Rómába érkezése után egy évvel stúdiumot vett Giuseppe Vasi
veduta-rajzolótól, aki a rézkarcolás (árnyékozás) technikájával
ismertette meg. Vasi oktatását igen gyorsan elsajátította, elhagyta és
ezzel befejezte a Vasi műhelyben folyó tevékenységét is.
1743-ban
Nápolyba utazva megtekintette a Pompejiben és Herculaneumban folyó
ásatásokat. Ezzel nagyjából egyidőben, ugyancsak 1743-ban, megnyitotta
első műhelyét is, „Prima parte di Architettura e Prospettive” néven.
Olyan városképeket készített, amelyeken a mélykarcolás és árnyékozás
technikáinak ötvözésén kísérletezett. Munkáit Nicola Giobbe velencei
építési vállalkozónak ajánlotta, aki annak idején Rómába érkezésekor
támogatója volt. Majd ismét Velencébe ment, s 1743-tól 1747-ig főleg ott
is tartózkodott, ekkor Giovanni Battista Tiepolonál is dolgozott.
Aztán
visszatért Rómába, elkezdte sikeres grafikai sorozatainak készítését és
kiadását („Carceri” – Börtönök, 1745). A francia Akadémia
ösztöndíjasaival közösen dolgozott egy Rómáról készülő kis emléklap
sorozaton, amely 1745-ben mint „Varie Vedute di Roma Antica e Moderna”
címmel jelent meg: 137 rézkarc az antik és a korabeli Rómáról, majd ez
„Le Antichitá Romane (Római régiségek címmel, 1756-ban). 1756-ban
Piranesi az antik Róma számos antik és korabeli építményét kutatta és
felmérte. Erre alapozva következett a római ókort bemutató, négy kötetes
„Anticitá romane” című művének szerkesztése és megjelentetése.
Piranesi
A kiállítást Kőnig Frigyes a Képzőművészeti Egyetem rektora nyitja meg.