Gyarmati Zsolt korai figuráinak digitális tervezettsége hamar a minimalizmus felé mozdult el: a figurák frontális nézetet (szinte szimultán ábrázolásmód alkalmazásával) vettek föl, színeik feketére és fehérre szorítkoztak. A lekerekített, naturalizáló formaadás egyre inkább a képkockákból építkező véglegességnek adta át a helyét. A korai számítógépes grafika Gyarmati által nem ismert alkotói, így a „pixel-konstruktivizmus” úttörőiként tekinthető; Ken Knowlton vagy Hirosi Kavano alkotásaihoz nagyon közeli szerkesztési elvet alkalmaz a legutóbbi időkig. A 2011-es munkákat tekintve azonban a mai számítógépes tervezés hellenisztikus illuzionizmusra törekvésével ellentétes, nyíltan dekonstruktív elv ez. Olykor már maguk a figurák is csak törmelékeikben vannak jelen, mint a Traumaverzum képfolyamának végén.
Ha anatómiailag még azonosíthatóak, beszélhetünk egészalakos, illetve maszkszerű típusról, sőt, az igazi csalafintaság, amikor ez eldönthetetlen!
Paksi Endre Lehel
