Ez a kiállítás tulajdonképpen egy kísérlet vagy vizsgálódás arra nézve, hogy hogyan hat ránk napjaink tárgykultúrája, hogyan viszonyulunk a minket körülvevő tárgyakhoz. A kurátorok arra voltak kíváncsiak, hogy a művészek személyes környezetében lévő tárgyak milyen módon kapnak szerepet a művészi munkájukban, a műalkotásokban a közvetlen tárgyi való hogyan transzformálódik át és vesz fel esetleg új formát, megjelenést, vagy nyer más értelmet, jelentést. Az is fontos kérdés, hogy honnan származnak azok a tárgyak, amelyek direkt, vagy indirekt módon beépülnek a műalkotásokba: képviselnek-e valamilyen kulturális utalást, életformát; kapcsolódnak-e valamilyen kulturális közeghez; milyen mértékben reprezentálják a kortárs fogyasztói kultúrát, mennyire használják ennek a vizuális nyelvezetét, megfogalmaznak-e ezzel szemben kritikát, vagy éppen elutasítják azt, amikor nosztalgikus, régi, személyes, vagy társadalmi múltat idéző tárgyakra építenek egy-egy művet. Kérdés az is, hogy a pop-művészet milyen mértékben van jelen napjainkban, nemcsak idézetként, hanem friss, erős, belülről motivált aktuális jelenségként.
