Cristina Kahlo kiállítása
Jelen kiállítás Cristina Kahlo fotóművészetének két irányzata között hoz létre párbeszédet. Az első sorozat Mexikó különböző múzeumaiban rögzített fotókat és arcképeket mutat be: ezek a művek Kahlot karrierje folyamán mindvégig foglalkoztató dokumentarista fotózás szellemében készültek, azzal a szándékkal, hogy olyan kulturális hagyományokat és szokásokat őrizzenek meg, melyeknek a gyökerei Mexikó történelmének a spanyol hódítás előtti időszakába nyúlnak vissza.
A kiállítás másik felét alkotó vegyes műfajú képek Mexikó történelmi és kulturális múltja és a jelen közt fennálló kapcsolatokat értelmezik. A Posthispánico MX című anyag az ország őslakosaira a jelen szemüvegén keresztül tekint vissza, újonnan készült és régi, archív fényképeket hívva ehhez segítségül. A kiállítás ezen felének központi elemét azok a vegyes technikával készült képek alkotják, amelyek a spanyol hódítás előtti Mexikó rituális központjait és építészetének fontosabb tereit ábrázolják. Az ország történelmében és jelképrendszerében mindig is kiemelt szerepe volt az eredetmítosszal szorosan összekapcsolt építészetnek. Piramisok és egyéb rituális központok maradtak fenn a régmúltból, melyeket a ma emberének jelenléte kelt életre s lehel beléjük friss levegőt.
Olyan, a képek nyelvén megszólaló kiállítás ez, amely valódi és kitalált történeteket sző egybe a képzelet fonalával. Arcok egyesülnek a mából régmúlt idők hagyományaival, s válnak együtt múlt és jelen közös jelképévé. „Karkötők, bogok, fejdíszek állnak össze hármas oltárrá, melyben az itt és a most társalog az ősidőkkel s bizonyítja be, hogy ugyanaz az alkotás másféle időbeli jelenléttel is rendelkezhet. Végtelenítettségük, gubancosságuk és minden egyéb tulajdonságuk mereven be van ezekbe a tárgyakba zárva. Mégis, a velük párbeszédbe lépő látogatónak köszönhetően, életre kelnek, mozgásba lendülnek, akár ékszerekről, rajzokról, fém- vagy dróttárgyakról van is szó. Jó ízlés és arányérzék árad a művész fotóiból. Ezek a földszínű festékkel, aranyozott foltokkal, merített papírral díszített fekete-fehér képek, mint például a Rengeteg napfény Teotihuacan felett vagy a Közápor címűek, egy egészen különleges élménnyel ajándékozzák meg a nézőt” – fogalmaz Graciela Kartofel a Posthispanico MX kiállítás katalógusában megjelent írásában.
A kiállítás másik felét alkotó vegyes műfajú képek Mexikó történelmi és kulturális múltja és a jelen közt fennálló kapcsolatokat értelmezik. A Posthispánico MX című anyag az ország őslakosaira a jelen szemüvegén keresztül tekint vissza, újonnan készült és régi, archív fényképeket hívva ehhez segítségül. A kiállítás ezen felének központi elemét azok a vegyes technikával készült képek alkotják, amelyek a spanyol hódítás előtti Mexikó rituális központjait és építészetének fontosabb tereit ábrázolják. Az ország történelmében és jelképrendszerében mindig is kiemelt szerepe volt az eredetmítosszal szorosan összekapcsolt építészetnek. Piramisok és egyéb rituális központok maradtak fenn a régmúltból, melyeket a ma emberének jelenléte kelt életre s lehel beléjük friss levegőt.
Olyan, a képek nyelvén megszólaló kiállítás ez, amely valódi és kitalált történeteket sző egybe a képzelet fonalával. Arcok egyesülnek a mából régmúlt idők hagyományaival, s válnak együtt múlt és jelen közös jelképévé. „Karkötők, bogok, fejdíszek állnak össze hármas oltárrá, melyben az itt és a most társalog az ősidőkkel s bizonyítja be, hogy ugyanaz az alkotás másféle időbeli jelenléttel is rendelkezhet. Végtelenítettségük, gubancosságuk és minden egyéb tulajdonságuk mereven be van ezekbe a tárgyakba zárva. Mégis, a velük párbeszédbe lépő látogatónak köszönhetően, életre kelnek, mozgásba lendülnek, akár ékszerekről, rajzokról, fém- vagy dróttárgyakról van is szó. Jó ízlés és arányérzék árad a művész fotóiból. Ezek a földszínű festékkel, aranyozott foltokkal, merített papírral díszített fekete-fehér képek, mint például a Rengeteg napfény Teotihuacan felett vagy a Közápor címűek, egy egészen különleges élménnyel ajándékozzák meg a nézőt” – fogalmaz Graciela Kartofel a Posthispanico MX kiállítás katalógusában megjelent írásában.
Megnyitó: 2019. április 16. 19.00
Köszöntőt mond: David Nájera Rivas, Mexikó magyarországi nagykövete.
A kiállítást megnyitja: Lantos Adriána művészettörténész.
A kiállítást megnyitja: Lantos Adriána művészettörténész.
Megtekinthető: 2019. április 17 – május 25.
A kiállítás a Budapest FotóFesztivál hivatalos programjának része.
A kiállítás támogatója a budapesti Mexikói Nagykövetség és az AMEXCID.
A kiállítás támogatója a budapesti Mexikói Nagykövetség és az AMEXCID.
