Az emlékezéshez kapaszkodókra van szükségünk, hogy felidézhessünk, kiemelhessünk, emlékként jeleníthessünk meg töredékeket a múltból. E kapaszkodók mentén rekonstruálódnak élethelyzetek, személyek, történetek, és az emlékező azokhoz való viszonyulása, az, ahogyan önmagát megérti a múltban, és ahogyan ez a jelenét alakítja. Ilyen kapaszkodók, közvetítők, burkok a régi fényképek, filmfelvételek, összegyűjtött tárgyak és a zene hordozta emlékek, amelyek köré a Privát Dokumentum kiállításon látható portrék rendeződnek. A bemutatott munkákat nemcsak az emlékezés központi témája köti össze, de az a személyes, ugyanakkor csupán közvetetten megjelenő viszony is, amely a művek alkotóit az emlékezőkhöz fűzi.