A Publikus cím utal egyfelől egy olyan súlyos hiányosságra, amellyel nap mint nap elkerülhetetlenül szembesülnek a város lakói, akik közül néhány önjelöltet, el nem ítélhető módon, inadekvát megoldások alkalmazására ösztönöz a kialakult állapot. Utal emellett a nyilvánosság által használt terekre is. Ugyanannyira egyértelmű, hogy a lehangoló, szürke, igénytelen városi terek kihatnak lakóik hangulatára, viselkedésmódjára, mint az, hogy különböző öltözetekben különféleképp nyilvánulnak meg az emberek, illetve viszonyulnak hozzájuk embertársaik.
Mit üzennek Budapest közhasználatban lévő terei? Milyen viselkedés várható el ezek után a köz tereit használó emberektől!?
Funkció-tartalom, használhatóság-élvezhetőség, biztonság-szabadság, tárgyilagosság-személyesség fogalompárokat átgondolva fiatal képző- és iparművészek néhány budapesti aluljáró összművészeti jellegű, environmentális átalakítására vállalkoznak, remélve, hogy a kiállított látványtervek közül néhány a jövőben meg is valósulhat.
A kiállítást a Punctum vizuális és irodalmi folyóirat „Publikus aluljárók” száma kíséri, melyben Baróthy Zoltán, iró szövegét a kiállításon szereplő tervek egészítik ki. (forrás: exindex)
