„A médiumok színeváltozása – Rácmolnár Sándor képei
Rácmolnár Sándor munkái zavarba ejtő (képi) elbeszélés tipikus esetei. Egyrészt úgy tűnik, jól ismerjük Rácmolnár munkásságát, ám ha alaposabban végigkövetjük, észrevehető egy folytonos változás, mivel a karakteres stílusa ellenére nem ragad le, sőt kifejezetten kerüli, hogy munkáit egy merev, stílusazonos oeuvre jellemezze. Az a fontos számára, hogy a forma erősítse a jelentést. Ez ugyan nagyon egyszerűnek és evidensnek tűnik, ám valójában egyáltalán nem az, nehéz úgy túl lépni saját árnyékunkat, hogy egyszerre legyen benne a megújulás és a hitelesség. Rácmolnár előszeretettel sajátít ki népi, illetve populáris témákat, műfajokat, médiumokat. Ugyanakkor nem az appropriation art gesztusával találkozhatunk nála, mivel csak a hordozót, a stílust teszi magáévá, nem pedig ready made módjára teljes egészében egy-egy tárgyat. Tehát nem a duchamp-i vagy Andy Warhol-i kisajátításról beszélhetünk, mivel nem már meglévő tárgyakat emel a műalkotás dimenzióiba, hogy a műalkotások és párdarabjaik táborát növeljék, hanem meglévő médiumokat, szemléletmódokat dolgoz fel. A köznapi médiumokat emel a művészet státusába.” Bordács Andrea