Artur Zmijewski a nemzetközi kortárs képzőművészeti élet legalább annyira ellentmondásos, amennyire elismert figurája. Filmjei megosztják a közönséget: hívei és kritikusai gyakran hasonló érvek mentén dicsérik vagy kárhoztatják munkáit. Amellett, hogy rangos nemzetközi kiállítások résztvevője, 2005-ben ő képviselte Lengyelországot a Velencei Biennálén, tavaly pedig a kortárs képzőművészeti élet egyik legfontosabb eseménye, a kasseli „documenta 12” meghívottja volt. Rendszeresen publikál a művészet társadalmi felelősségvállalásáról, közéleti-politikai viták résztvevője.
Munkái alapélménye a sztereotípiák közé ékeltség, a fizikai és a társadalmi test általi meghatározottság. Ez azonban távolról sem a művek teremtette helyzet – a felkavart néző nem kapja meg a könnyebbséget, hogy a művészt nevezze ki felelőssé, és a felvetést csupán a művészet magánügyeként könyvelje el. A filmekben bemutatott felemelő, fájdalmas vagy irritáló helyzetek e redője a legtöbbünk által elfogadott társadalmi szerződések felfüggesztése, a szem előtt lévő, de önvédelemből, tehetetlenségből, vagy tapintatból nem meglátott dolgok, a normalitás sima felszínét felsebző elkülönbözések hirtelen felvillanása. Ha filmjei provokatívak is, ez a provokáció nem a szereplőknek, mint inkább a valóságot megkerülő, moralizáló értelmezéseknek szól.
Munkamódszere következetes: legtöbbször valamilyen konfliktust vagy sorsszerűséget magában hordó alaphelyzetet teremt, ebbe hívja meg szereplőit, akik annak egyszerre lesznek alakítói és elszenvedői; a művész pedig kamerájával hátralép, hogy tanúként kövesse az eseményeket. Filmjeit nézve e stratégia legalább annyira hatékony, mint amennyire ambivalens. A közelinél is közelibb pillantásokat kínál érzelgősség nélkül, szikáran. Esetében azonban nem az artaud-i „kegyetlen színház” tradíciói a meghatározóak, sokkal inkább az a feszültség, amely a szereplők identitása és az ezen identitáso król való közgondolkodás között feszül.
Radikális szolidaritás – Artur Zmijewski kiállítása
A kiállítás péntek este 7 órakor nyílik. Kurátor: Erős Nikolett