Délutáni beszélgetés ostrom alatt.
– Az egész dolog alaphangulata lehetne olyan, mintha egy békés
domboldalon a völgybe lenézve háborús jelenet látszódna, de a
helyzet lényegéhez ez nem tartozik hozzá, – az a domboldalon napozó
pár passzivitása volna, ahogy szerelmesen elvakulnak a naptól. –
vetette fel Miklós
– De nem csak társas formában lehet ezt elképzelni. Belefér a
levelek, bogarak spontán megfigyelése is, vagy az erdőben szarás,
és mindenféle érzéki, a lét élményéhez valóban kötődő
jelenség élvezete egyfajta elkülönült, gyermeki biztonságban. –
vágta rá Imre
– A Háború és békében van egy jelenet ami szerintem ide
kapcsolódik, ahol az egyik karakter egy ütéstől elájul a
csatatéren, majd sebesülten arra eszmél, hogy a földön hanyadt
fekve az eget bámulja. Ennek a röpke élménynek aztán egy csomó
lelki és világnézeti folyománya bomlik ki hosszasan… – fűzte
hozzá Júlia
-Van az a klasszikus jelenség is, amit legjobban az első
világháború elhúzódó harcainak lövészárki életét élő
katonáktól ismerünk: olyan céltalan időmúlató tevékenységként
jelenik meg, mint a fabrikálás, ördöglakatok és más abszurd
tárgyak készítése, vagy sajátos rituálék kialakulása és
terjedése szűkös, de ráérős körülmények között. – zárta le a
beszélgetést Endre, amikor megindultak a csapataik.
Megnyitó: 2014. február 4. 19:00