„A kiállítás különböző tisztelgések, hommage-ok gyűjteménye, a szakrális és látszólag profán megközelítések esztétikai verifikációjának kísérlete. Reflexió saját eddigi metafizikai vetületű képi gondolkodásomra és gyakorlatomra, és egyben más művek által megújhodó kreativitási ingerek együttese. A cím utal a művek rekreálására, az artisztikus mozzanat újraértelmezésére, sajátlagos „felhasználására”, valamint a feltámadás keresztény és nem-keresztény megközelítéseire. A nagy kérdés, a művészettörténeti folyamatosság és a hagyomány /Hagyomány/ rendje /Rendje/ közti feszültség, valamint a vallásos (pogány és nem-pogány) mágikus, misztikus megközelítések együttes használata, és ennek jogossága. A megidézettek közt van Wilhelm von Gloeden /platonikus prefigurációk/, Austin Osman Spare /Zos Kia kultusz/, a neves és névtelen ikonfestők /Tarkovszkijnak ajánlva („Icons for Tarkovsky” címmel)/, Arnulf Rainer /általa utalva a body art-ra, és bécsi akcionizmusra/, Kepes, Moholy-Nagy /lichtkunst/, a Neue Slovenische Kunst /IRWIN, Laibach/, valamint József Attila /a Selbst önnön visszavonatása/. A lista látszólagos eklektikája mögött a képzőművészeti és költői érzékenység hasonló intenzitása, és az inspiráció személyes vonatkozásai adhatnak alapot.
Külön érdekessége a képegyüttesnek, hogy egy része hagyományos negatív-alapú nagyítás /”Felfénylések”/, nagyobbik része számítógépes print, melyben egyfelől megjelenik a szkenner manipulációja által létrejövő sajátságos elektrografikus látásmód /Spare, Rainer/, másrészt a digitális, utólagos képi manipuláció különböző, összetett hatásaival is dolgozom /J. A./. Előfordul, hogy a hagyományos fotó-technikát /Gloeden-reprók formájában/ veszem alapul, és egyszerre festői, anyagi-szenzuális-alkémisztikus és számítógépes-digitális eszközökkel is élek. Ám számomra mindez „csak” külsődleges, viszonylagos a képi mágia, szentség és átkozottság viszonylatában vizsgálva a személyes vágyképek, égi eikónok, és „köztes lények”, esszenciák és szubsztanciák alkémisztikus átváltoz/tat/ásában. Az út nyitva áll a transzmutáció és transzszubsztanciáció előtt IS.” (Kecskés Péter)
