A tárlat egy Stockholmban élt magyar származású gyűjtő 1960-1970-es években létrejött kollekciójába nyújt betekintést. A gyűjtemény középpontjában – afféle összekötő szálként – a grafika, a litográfia áll. Az alkotások remek nevektől, az európai képzőművészet újító szándékú alkotóitól származnak. Az egykoron különösnek, meglepőnek ható, olykor bizarr képi világgal jelentkező alkotók mára klasszikussá váltak. Köztük néhány olyan művész is szerepel, akire utóbb, mint modernista bálványra tekintünk. Elsősorban a kongeniális, a modern művészet talán legsokoldalúbb művészére, Pablo Picasso-ra, de nemkülönben a különös látomásait, tudatalatti rezdüléseit feltáró Salvador Dali-ra, vagy a kiváló szín- és formaérzékkel megáldott, dekoratív hieroglifaszerű jelekkel, egymástól elkülönülő, lebegő alakzatokkal jelentkező Joan Miró-ra. Köztük a világhírnévre szert tett magyar származású alkotó, Victor Vasarely munkái is feltűnnek. A névsort tovább színesíti Leonor Fini mitologikus-erotikus allúziójával; az osztrák dekoratív festészet fanyar humorú koronázatlan királya, F. Hundertwasser; Friedrich Schröder-Sonnenstern különös, olykor polgárpukkasztó helyzeteivel és lényeivel, vagy a litográfia nagymestere, Paul Wunderlich. Utóbbitól, valamint Salvador Dalitól egy-egy szoboralkotás is szerepel a tárlaton.