„a realitás belsővé vált külső tapasztalat” (Lajta Gábor)
A Várfok Galéria következő csoportos/tematikus kiállításának apropója, a galéria által amúgy is képviselt kortárs realizmus boncolgatása. A résztvevő művészek azonban nemcsak a galériához tartoznak, hanem igyekeztnek bemutatni a témának megfelelő fiatal alkotók minél szélesebb körét.
A realizmus újabb formái a fotó és hiperrealizmus után, a 90-es évek végén elkezdődött ún. technorealizmus egy olyan fajta valóság ábrázoláshoz vezetett – a technikai segédeszközök felhasználása révén – ami a korábbi realizmusok naturalizmusához, vagy természet / látványhűségéhez képest másfajta elemeket is tartalmazott. A digitális világ a fantázia, a virtualitás, a mese világa rejtetten, gyakran a digitális technológiának köszönhetően jelenik meg a festményeken. Milyen művek születnek tehát a realizmus címkéje alatt, az irrealitás lehetőségét magában hordozó eszközökön keresztül?
Persze nem feltétlenül szükségszerű a digitális technika használata a képek/szobrok létrehozásakor. Az irrealitás jelenléte világunkban egyre inkább elfogadott; ami köszönhető akár a relativitáselmélet valóságra vonatkozó következményinek, akár a technikai fejlődés által létrehozott egyre valószerűtlenebb, de valósághűen ábrázolt képi kultúrának.
Olyan műveket állítanak ki, melyeknél a látszó, reális valóságba belekeveredik az irrealitás akár csak egy apró mozzanata, ami felkavarja, izgatja a látvány-valósághoz szokott szemünket.
Természetesen mindennek nem csak a mai világhoz van köze. A realista festészet célja, nem csupán a látvány naturalisztikus visszaadása, hanem egy a látványon túli valóság megfogalmazása is, egy belsővé tett külső tapasztalat leképezése. Ezek a mélyebb hasonlóságok, a valóságnál is valóságosabb dolgok fejeződhetnek ki a ma képi nyelvezetén a kiállításon résztvevő fiatalok munkáiban.