Az első hazai evezősversenyt 1843. március 19-én rendezték meg a Duna Lánchíd feletti szakaszán. Mint sok hasonló újdonságnak akkoriban, ennek is Széchenyi István volt a kezdeményezője, a versenyzők az ő hajóiban szálltak a csatába. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, s e nemes sportág több virág- és hanyatláskort is megért. Arisztokratikus kedvtelésből a társadalom széles rétegei számára is elérhető szabadidős tevékenységgé vált az evezés. A professzionális versenysport mellett kialakult a hétvégi vadevezős kultúra, a belvárosi vizeken ringó elegáns klubházak mellett sorra nyíltak a római-parti csónakházak és üdülők is.
Kevesen tudnak annyit a dunai evezősélet múltjáról, mint Kisfaludi Júlia régész és természetesen „veterán” evezős sportoló. A Magyar Evezős Szövetség Hagyományőrző Bizottságának keretében ő gondozza a szövetség emlékgyűjteményét, és ő készítette e kiállítást is. A tárlat fényképek, kisnyomtatványok, plakátok és tárgyi emlékek segítségével nyújt színes körképet a sportág több mint másfél évszázadnyi históriájáról. Az anyagot kiegészítettük a könyvtár Budapest Gyűjteményének néhány ritka darabjával, egyesületi krónikákkal, illusztrált kottákkal és egyéb kiadványokkal.
Az augusztus 28-ig tartó kiállítás hétköznap 13-20 óráig, szombaton 10-16 óráig látogatható a Központi Könyvtár II. szinti Kisgalériájában (Bp., VIII. Szabó Ervin tér 1.).
