A kiállítást csütörtökön 18 órakor Wehner Tibor művészettörténész nyitja meg.
A Maya egy olyan nő, aki különös predesztináltsággal rendelkezik. Mindenek előtt szép, valamint egyszerre alázatos és fennkölt. Fiatal koromban Freud egyik írásában bukkantam erre a nőtípusra, akit a nagy lélekkutató Buddha anyjáról nevezett el.
Az a különös a kiválasztottságának a létformájában, hogy mintegy angyali sugallatra, már igen fiatalon tudja, hogy olyan fiúgyermeket fog szülni, aki majd élete során pozitív irányba tereli, vagy megváltoztatja az emberek életét.
Ennek hatására kezdtem keresni őt. Szilárd elhatározásommá vált, hogy megtalálom a saját Mayámat. Lehet, hogy ez talán sikerült is de nem vettem észre, viszont észrevettem egy ellen-Mayát, akit aztán hosszú éveken keresztül csendben és passzívan figyeltem. Máskor pedig olyan képzetem támadt, mintha Mayák között járnék-kelnék az életemben, csak nem látnám rajtuk a jelet, amely megmutatná nekem az igazi arcukat. Kiléptem a csendes szemlélődés árnyékából, és egy idő után érdeklődni kezdtem kiváló emberek édesanyja felől. Így találtam rá egy igazi Mayára. Tökéletesen megfelelt a freudi leírásnak. Miután megismertem és alkalmam adódott többször találkozni vele, bizonyos idő elteltével már nem figyeltem többé rá sem, hanem magamban befelé haladva azokon az ösvényeken indultam a keresésükre, amelyeken útjelzőként őket véltem látni. Az ellen-Maya és az igazi jellemző tulajdonságait igyekeztem axiómákká fogalmazni, megőrizvén a titkaikat. A legtöbbet használt kedvenc tárgyaikat a megmásíthatatlanná alakult gondolataimmal egyeztetve: szimbólumokká formázva összegeztem. Így születtek a Maya képek, amelyek mindig változnak de mindig ugyanazok maradnak.
Borgó
