Ez nem egy pipa – mondta René Magritte a nagy szürrealista festő. Csak próbáld megtölteni dohánnyal! Ha tehát azt írtam volna a képemre: Ez egy pipa, hazudtam volna.
A huszadik század erősen problematizálta a művészet mimetikus funkcióját, mitöbb megkérdőjelezte annak létjogosultságát. Miután „bebizonyosodott”, hogy a képek (és a szavak) többé nem transzparens médiumai az elmének, a bemutató-reprezentáló festészet hosszú száműzetésbe vonult. Regős István képei konkrét képek. A latin eredetiben a konkrét sűrű, ragadós, megfagyott, azaz képek esetén annyit tesz, szilárd jelentéshordozó. Szilárdságát mimetikus jellege biztosítja. Képei természetes jelekként működhetnek annak következtében, hogy hasonlítanak az általuk képviselt tárgyakra és tényekre. Vizuális formakincse honnan ered? A Regős-életmű lényege, hogy valamennyi alkotóperiódusban tartalmilag és stilárisan visszatérő motívumokkal szembesít. A regősi világ igazi megértéséhez szükség van arra a szubkulturális kontextusra, mely körülvesz bennünket. Egymást elnyelő koncentrikus körökről van szó: a budapest-központú sajátos közép-európaiság a huszadik század szellemében rekontextualizálódik. Közös kulturális identitásunk számára ismerős, ikonikussá vált tárgyakat, személyeket emel ki és helyez új kontextusba. Regős előszeretettel dolgozik kordokumentumokkal. Fotóval, mohával, cigarettásdobozzal, preparált állat műszemével, bőrönddel, zsineggubanccal, trabantajtóval. Néha csupán elrugaszkodási alapként kezeli és közel a felismerhetetlenségig átírja, máskor úgy válnak képei részévé, hogy azok megértését segítik. Ez a fajta kollázs-elvű komponálásmód valójában a merész képzettársítások, a finom irónia, a gondolkodás mozgékonyságának a terepe. A síkba fogott tárgyak képalkotó módszerének alapját képezik. Ikonszerű egyszerűség és dekorativitás a kifejezés kiegyensúlyozottságát szolgálják. Stilárisan a legerősebb Regős-motívumnak sajátos fényszimbolikáját tartom. Fényforrásai dekoratívak és egyértelműek, mégis ezek töltik meg leginkább titokzatossággal, érzékenységgel a képet. Az annyira jellemző finom színkezelést demonstratíve kiemelik.
Gondolkodásmódja ízig-vérig tárgyalkotó. Középpontjában az a szándék áll, hogy hogyan hozzon összefüggésbe tárgyakat tárgyakkal: az ábrázolt tárgyat a funkcióval. A megfestett tárgyak ugyanúgy személyes környezetben helyezve értelmeződnek, mint használati tárgyai. A letisztultság és praktikus humor jellemzi ülő-, tároló-, világító bútorait.
Oltai Kata
