A tárlaton, amely a Rejtett rend címet kapta, első ránézésre absztrakt festményeket láthatunk, de hamar felismerhető, hogy a festői motívumok többsége a természetből származik. Ugyanakkor a rendszer, a rétegződés és a térbeliség illúziója kulcsfontosságú szerepet tölt be a művész következetesen felépített munkásságában. Ernszt András következetesen felépített, non-figurativitás határán mozgó festészete a kezdetektől rendelkezik a színekről, képrétegekről, és a szerkesztési harmóniáról kialakított elképzeléssel.
Ernszt András másodszor mutatja be munkáit egyéni kiállításon a Molnár Ani Galériában. A tárlaton, amely a Rejtett rend címet viseli, első ránézésre absztrakt festményeket láthatunk, de hamar felismerhető, hogy a festői motívumok többsége a természetből származik. Ugyanakkor a rendszer, a rétegződés és a térbeliség illúziója kulcsfontosságú szerepet tölt be a művész következetesen felépített munkásságában. Az alkotó fő témái a növényi lét gazdagon változatos, de ugyanakkor a legaprólékosabb részletekben is szabályosan rendezett jelenségei (fűszál, levél, ágak, termések), az elemek és érzetek (víz, fény, hideg, meleg, stb.) közötti viszonylatok.
Ernszt András rendkívül finom, non-figurativitás határán mozgó festészete a kezdetektől rendelkezik a színekről, képrétegekről és a szerkesztési harmóniáról kialakított elképzeléssel. Ezen belül megfigyelhetőek bizonyos korszakok, amelyek egy-egy továbbértelmezett jelenséggel kísérleteznek és eljutnak a festőiség magas szintjéig. Munkamódszerének különleges mozzanata, hogy a növényrészekből felépített minta-rendszert lenyomatként is alkalmazza a vásznon.