A távolságtartó s ironikus szemléletet már a cím alapján is sejthetjük: egy film „remake“-je egy múltbeli történetet aktualizál, ám az eredmény többnyire ellentmondásos és csalódást okoz. Nemes így az ötven évvel ezelőtti és az őszi események között vélt párhuzam ambivalens voltára utal, s mindezt a médium, ill. a technika választásával is hangsúlyozza: a rajzfilm formát választja, amely a realitás határait áthágó dolgok esetében a legalkalmasabb. Munkamódszere pedig tájékozódásunk különbözö technikáit és módjait, médiahasználati szokásainkat is modellezi: hírek iránti vágyunkat már nemcsak a tv-híradót nézve vagy internetes hírportálok információival kiegészítve elégítjük ki, hanem már video-megosztó oldalakról is, ahová nem riporterek által gyűjtött anyag kerül, hanem magánszemélyek video-/mobiltelefonos kamerával készített felvételei, amelyeket maguk rögzítettek és a nyilvánossággal is megosztani kívánnak. Nemes a lapokban és a tévé-csatornákon látottakon kívül a hasonló anyagokat is archívumként használja, s az így összegyűjtött képeket dolgozza fel saját történetei létrehozására.
A bemutatott munkák Magyarósi Évával, Kupcsik Adriánnal, a film positive-val, Németh Jucival, Kovács Gergellyel, Závada Péterrel, Menyhárt Leoval együttműködében készültek.
A kiállítás a budapestivel párhuzamosan a bécsi Knoll Galériában is megtekinthetö 2007. április 18-tól május 30-ig.
A Remake eddig elkészült első három darabja (Elindul a tank…, Túró Rudi, Combino Song) látható a Knoll galéria kiállításán. A projekt folytatását – az előreláthatóan tíz animációból álló teljes sorozatot – a Kiscelli Múzeum mutatja be október közepén.
.JPG)
.JPG)
