Alkotók: Beöthy Balázs, Birkás István, Böröcz András, Braun András, Csáki László, Dániel András, Diana Kingsley, El-Hassan Róza, Erdélyi Gábor, Eperjesi Ágnes, Gábor Imre, Gál András, Hajdú Kinga, Havas Bálint, Imre Mariann, iski Kocsis Tibor, Július Gyula, Kámán Gyöngyi, Keserue Zsolt, Komoróczky Tamás, Kopasz Tamás, Koronczi Endre, Móder Rezső, Nemes Csaba, Nemes Nikolett, Ravasz András, ROHO, Roskó Gábor, SI-LA-GI, Szabó Dezső, Szili István, Szépfalvi Ágnes, Szűcs Attila, Várnagy Tibor, Várnai Gyula, Vincze Ottó, Vogl Philemon.
Kapcsolódó esemény: 2010. január 8-án, 17 órakor Gulyás Gábor, a debreceni MODEM igazgatója tart előadást „MODEM – Debreceni kapcsolódás a művészethez” címmel. A rendezvény ingyenes.
A Modern Művészetért Közalapítvány gyűjteményi anyagából válogatott Remix 1. című kiállítás a kollekció létrejöttének történetére, a kevert funkciójú intézmény, a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) misszióinak sokszínűségére, a muzeológiai feldolgozatlanság és publikálatlanság tényére, ezáltal a gyűjteményben szereplő alkotások szellemi/művészettörténeti értékének relativitására kíván reagálni. A kiállítás nagyrészt a ’90-es években készült alkotásokat tartalmaz. A válogatás elsődleges szempontja a műalkotások technikája, tehát fizikai megvalósulásuk anyagi vonatkozása volt. A kiválasztott művek még hordozzák az elmúlt évtizedek művészetének jegyeit, s több szempontból a ’70-es és ’80-as évek művészetének leszármazottai. Még nem viselik a nemzetközi művészeti szcénából megismert műalkotások formáit, a szerző még nem úgy jelenik meg, mint e szcéna aktív résztvevője vagy akár ismerője. Még nem dominál a digitális technológia és telekommunikáció, hiszen abban az évtizedben az ahhoz való hozzáférés szintje messze alatta volt a mainak. Az alkotók életkora – a kevés kivételtől eltekintve – a művek születése pillanatában a „fiatal”, avagy „kezdő” művész kategóriába illett, de ma már (egyesek) középgenerációs egyetemi tanárrá váltak, s néhányan a Velencei Biennálén képviselték a magyar színeket. A kiállítás rendezésének alapkoncepciója egy személyes élményhez kötődik. A rendező számára a kiállított művek – bár a közelmúlt művészetének termékei –, úgy jelennek meg, mint egy letűnt korszak művészetének emlékei. Nem csak azért, mert az alkotók már régen más médiumokat használnak, hanem azért, mert a műalkotások által felrajzolt kultúrák, valamint az ezen kultúrákra vonatkozó interpretáció – ha tetszik, ha nem –, kissé eltávolítják mai vizuális kultúránktól e műveket. Nem eltaszítják, csak már egyértelműen a múlthoz rendelik. Kérdés tehát: múzeumot kell csinálnunk nekik? Ez a múzeumalapítási vágy – amennyiben a múzeum felelősen megőriz, feldolgoz, publikál, tehát az elvárható minimumot nyújtja –, az elmúlt évtizedek tartozásai miatt Magyarországon még mindig érvényes szakmai ambíció lehet. A kiállítás tehát remix, mert elemeire bontja a kollekciót, egy csoportot meghatározott szempontok alapján körülhatárol, és azt új módon, mint egy lehetséges múzeum gyűjteményének egyik egységét prezentálja.
