„ Bódis Barnabás művészete életével szorosan összefügg – persze ezt minden művészre mondhatnánk -, de ez az identitáskeresés, amely a mindennapi lét, és művészlét valósága. (…)
Alig tíz év alatt a lírai absztrakció, expresszív figurativizmus, az anyag-kollázs lehetőségeit kiaknázva önálló műveket hozott létre. Közben nehezen besorolható, szürrealizmushoz, vagy a legmerészebb tárgy applikációig is eljutott. (…) nem a kimunkált, a stílust manierista módon használó művész könnyedsége a fontos, hanem a sokszor eszkábált, talált anyagból létrehozott mű, kényszer és kihívás egyszerre, a körülmények nehézsége, bonyolultsága által válik hitelessé, így az élet nehézségei válnak lenyomattá. Az alkotás kényszere és a lehetőségek határa közötti feszültség életérzéssé válik.”