Az
Uruguay, Argentína és Brazília határán gyakori, csaknem ember nagyságú termeszhalmok
után elnevezett cupí a helyi
őslakosok halottkultuszát idéző építmény, melyet amazóniai állatok és növények
agyag-lenyomatai és mészkőtöredékek borítanak.
1990-től
napjainkig Cardillo archeológiai printjeivel együtt kiállított temetkezési
halmai több kontinensen keltették életre az ősi civilizációk hagyományait, és
állítottak emléket a modern diktatúrák áldozatainak: Uruguay, Argentína és
Venezuela mellett Londonban (Tate Modern), Chicagóban és New Yorkban (Bronx
Museum), a Velencei Biennálén, Berlinben és Varsóban találkozhattunk műveivel.
A
temetkezési halom Cardillo installációjában egyben a halál és születés
körforgását is jelképezi: a terracotta állatlenyomatok, a helyi állat- és
növényvilág szövete, kövek, kagylók, farönkök, mohák, erdei zuzmók az eredeti,
természetes élőhelyeket jelenítik meg, ugyanakkor a temetkezési halmokat a
városi élet elemei, téglák, beton hasábtöredékek vagy márványtömb darabok is boríthatják.
A szabadban felállított halmokon nyomot hagy az idő, természeti elemek és a helyi
vegetáció is: virágok, füvek, borostyán növi be, hó fedi. Az archaikus halmokat
új kontextusba helyezve a művész újraértelmezi a kulturális identitás kérdéseit
– ennek egy egyedülálló példáját tekinthetjük meg szeptember 5-ig a Kiscelli
Múzeumban.
A
művészről bővebben: www.rimercardillo.com