A kiállítók pályafutásának szerencsés időszaka volt 1991-92, abból a szempontból, hogy nagyon sok képük jelenhetett meg. A Kurír, az akkori honi sajtó praxisához mérten jelentős szerepet szánt a fotónak. A mindennapi gyakorlat azonban – a fotórovat véleménye szerint – a lehetségesnél ritkábban volt összhangban a csábító elmélettel. A rovat nem lehetett hosszú életű. A viszonylag rövid idő is elég volt azonban arra, hogy egymásra hatva, a másik munkáját becsülve, kialakítsák sajátos riportfotó-stílusukat, amelynek alapvető tulajdonsága az intimitás és a tisztelet.
Azóta eltelt több mint másfél évtized. A tizenegy ember között vannak, akik felhagytak a fotózással, pályát módosítottak, más országba költöztek. A többség azonban még sajtómunkás. Ennyi év múltán van-e még valami közös azokban a képekben, amelyeket egymástól függetlenül készítettek? Milyen fotók születnek, amikor nem kötelességből fényképeznek, amikor szabadságon vannak? Hasonlítanak ezek még egymásra?
A kiállításon láthatók régi fekete-fehér képek is azok közül, amelyek megmaradtak, hozzáférhetők az egykori rovat munkájából. Hogyan látták akkor a hazájukat a rovat tagjai? A főszerep azonban azoké a külföldön készített, zömmel színes képeké, amelyek csak annyiban Kurír-fotók, hogy az 1991-92-es rovat tagjai készítették. Egymástól függetlenül, mégis összetartozva, hogyan látják a nagyvilágot? Erre válaszol a kiállítás.