A kiállítás csütörtökön 18 órakor nyílik. A megnyitón Klimó Károly képzőművész beszélget Braun Andrással.
Braun András
Rituális virtualitás
Braun András a saját maga által kikísérletezett technikák mellett az elmúlt ötven év legnépszerûbb festészeti irányzataiból merít. Vannak Pollock-módra fröcskölt, csurgatott expresszionista alapok, op-artos hatást elõidézõ ritmikus ismétlõdések, spirál- és körvonalak kiegészítve különbözõ, street artos fújásokkal. A spray hatását egyes képeknél tovább fokozzák a pop-artból beemelt plakát alapok.Nemcsak a látvánnyal, hanem az anyaghasználattal is rejtvénnyé, feladvánnyá emeli a képeket vizuális percepciónk számára, melyeket olyan találó, szóviccnek is beillõ címekkel fûszerez meg, mint például a Zsírégetõ.
Bár ecsetek nyomait felfedezni elsõ látásra nem lehet alkotásain, ezeket a eszközöket nem kerülte meg teljes mértékben, ahogyan erre az Ecsetleg vagy Kirobbanó ecsetkezelés címû képek is reflektálnak.
Játszik a festék fajtáival, ahogy más anyagokkal érintkezve, különbözõ kémiai hatások révén szétszalad, elfolyik, beivódik, fröccsen. A lakkozott és olajozott felületen vízcseppekkel és sprayvel sajátos textúrát teremt. A vízcseppek ez esetben takaró, maszkszerû felületet hoznak létre. Olykor irányítatlannak, randomszerûnek tûnnek a valójában különféle sablonnal felvitt színrétegek, melyek a rákasírozott papírkivágásokkal egyfajta kollázsként hozzák létre az egyedi optikai hatást.
A Ludwig és a Soros Alapítvány által díjazott mûvész bemutatkozó kiállítása a NextArt Galériában egy termékeny életmû új fejezetébe enged betekintést. Braun András alkotásainak egyik mozgatórugója a különbözõ optikai illúziók keltése, melyeket a 2000-es frankfurti ösztöndíja óta papír alapú applikációkkal is kiegészít. A Rituális virtualitás anyagával reflektál többek között a látszólag mellõzött, ám teljes mértékben soha el nem hagyott, alapvetõ festészeti kellékekre.
Örök téma ugyanis egy alkotó számára a megválasztott eszközök és azok használatának mikéntje, az ezekkel való kísérletezés, új dimenziók feltárása.
A most kiállításra kerülõ képekben a négyzet formátumon, a technikai sokszínûségen kívül, a közösséget az adja, hogy a vásznon elõször hagyott nyom után a vázlataimat félig-meddig mellõzve már csak a kép diktál. Némi fejkapkodás után, felidézve azt a belsõ képet, amit már ismerek, a folytatásban más dolgom nincs, mint tovább lendíteni az adott irányba. Nem mintha, eddig az erõszaktétel lett volna a munkamódszerem, nem alakult volna ki az az alkimista módszer, ami a különbözõ bázisú és oldású anyagokat hagyja dolgozni.
A még mindig töretlen, sziklaszilárd fantáziámmal így látok, ez vesz körül, így tudom megmutatni, kivetíteni, úgy hogy más is rátalálhasson hasonló vizuális belsõ képeire.
Braun András
