Az előadások a magyarországi kulturális mechanizmusoknak a kisebbségi reprezentációk befogadásában és kirekesztésében játszott szerepére koncentrálnak. Vizsgálják, hogyan tárja fel a roma művészet a kulturális és etnikai különbségek valóságát, a kolonializmus hatását és a sztereotípiák makacs kitartásának okait.
14.00 Zsigó Jenő: Bevezető
a Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház-Romano Kher igazgatója
14.10 Junghaus Timea: Roma közgyűjtemények Magyarországon
A magyarországi cigány képzőművészet több mint négy évtizedes múltra tekint vissza. Az ország hét közgyűjteménye őriz jelentős roma művészeti anyagot. Ezek az intézmények összesen több mint kétezer műtárgyat vásároltak fel 1979 és 2009 között, ennek ellenére a roma vizuális művészet a mai napig nem tanulmányozható állandó (vagy rendszeres időszaki) kiállítás keretében. Az előadás a Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház-Romano Kher, a Magyarországi Roma Parlament, a Néprajzi Múzeum, a Kecskeméti Naiv Múzeum a Magyar Művelődési Intézet, valamint a Nógrádi Történeti Múzeum roma gyűjteményének rövid történetét és gyűjtési koncepcióját analizálja.
Az előadásra reflektál: Daróczi Ágnes
14.30 Hock Bea: Roma festő homogén művészeti közegben: Omara
Sugár János: OMARA, vetített film
Omara hivatalos megnevezése amatőr roma művész, holott festészete radikalitásával, narrációjának erejével a magyar kortárs festészet fontos alkotója lehetne. Persze ehhez a kortárs közegnek kéne árnyaltabban gondolkodnia önmagáról. Oláh Mara kék képei az évek során az őt ért sérelmekről, a szegénységről, a hétköznapok diszkriminációiról szólnak. Nem fikció, ezek az átélt megalázó helyzetek, a tehetetlen düh festészetében tör fel. Eszköztelenségében kezd el festeni, és nem okvetlenül egy elképzelt szép kép ideája vezeti, sokkal inkább a megjelenítés mágikus ereje. Ezért létfontosságú számára a narráció, a tartalomcentrikusság itt a kimondás felszabadulását jelenti.
Az előadásra reflektál: Szász Anna, Daróczi Ágnes, Zsigó Jenő
15.30 Kovács Éva Judit: Fekete test, fehér test
Az előadás egy gondolatkísérlet, melyre az adott alapot, hogy a kremsi (Ausztria) Kunsthalléban többedmagammal részt vehettem egy viszonylag jelentős méretű (800 m2 alapterületű) kiállítás összeállításában, melynek témája a modern festőművészet „cigányábrázolása” volt. A közel egyéves intenzív kutatómunka során, melynek keretében több ezer festményt és fotót tanulmányoztam, számos korabeli regényt, verset, újságcikket és memoárt olvastam el, olyan összefüggésekre lettem figyelmes, melyek talán érdeklődésre tarthatnak számot a képek archeológiájára és a megfigyelő lehetőségeire érzékeny olvasónak. Sem művészettörténész, sem „romakutató” nem vagyok. Így megközelítésem fogalmilag a vizuális tudományok iránt érdeklődő szociológus szempontjait tükrözi. Előadásomban két tézist mutatok be 1.) miképp szexualizálódik és feminizálódik a „fekete” test az európai modernitásban, azaz miképp vetíti ki a „fehér” társadalom saját vágyát és rossz közérzetét a „fekete” női testre; 2.) A közép-európai társadalmak létrehozzák a maguk saját „feketeségét” „vad” csoportokon és individuumokon, távoli és közeli kolóniáikon keresztül. A modernitás közép-európai panoptikus rezsimjében a „cigányok” lesznek a „pendant”-jai Nyugat-Európa afrikai és ázsiai „primitívjeinek”.”
Az előadásra reflektál: Hock Bea