Amellett, hogy a saját szoba egy valódi fizikai teret jelent, a női szempontú megközelítésekben Woolf nyomán, a saját tér szárnyaló szimbolikus jelentést is hordoz, egyben immanens kritikát a fennálló rendszerrel szemben. Mit jelent az a társadalmi tér, ahol bizonyos hangok megszólalhatnak? Ha nem létezik, ki az aki megteremti? A vizuális kultúra intézményrendszerére is lefordítható a kérdés, megvan-e az a tér, ahol ezek a hangok beszélnek?
Van “saját szobája” a fiatal nőknek, ahova beléphetnek, amelyet egy idősebb generáció már kitaposott? Sarah Ahmed White Men című frappánsan megírt esszéjében találóan jegyzi meg, hogy az akadémiai diskurzus függőségi és láthatósági rendszereit a hivatkozások teremtik meg. Fehér férfiak más fehér férfiakra hivatkoznak, és megvan a saját szobájuk. A középgenerációhoz tartozó kurátorként kimondottan felelősnek kell éreznem magam, hogyan teremtem meg azokat a szituációkat, amelyek erősítik azt a társadalmi teret, ahol nők hívnak be nőket, ahol egyik generáció ránézhet a másikra, ahol folyamatosságot lehet építeni, ahol figyelni lehet, hogy milyen hangok erősödnek és milyenek csendesednek el.
Ebben a kiállításban fiatal nőket hívtak be egy közös térbe, egy olyan galériába, melynek női tulajdonosa van. Olyan fiatal alkotókat, akik női hangon beszélnek, kérdeznek, figyelnek, vagy nem figyelnek, saját tapasztalataikról beszélnek, vagy fiktív perszónát hívnak hozzá, fiatal anyák vagy éppen az egyetemet fejezik be. Pestiek, pécsiek, szegediek. Festenek, hímeznek, tetoválnak, firkálnak, átjárnak a korábban szigorúan elvárt kategóriák között. Határozott egyéni hangjuk van, ami közös térbe engedve még izgalmasabb képet rajzol egy másik generáció hovatovábbjáról.
A kiállítás kurátora Oltai Kata
Művészek: AGG Lili, BUDA Flóra Anna, CSATLÓS Asztrid, DANKÓ Boglárka, JUHÁSZ Villő, KOLTAY Dorottya Szonja, MIHÁLY Gréta, NYÍRI Orsolya, POÓR Dorottya, WIRTH Abigél
Megnyitó: 2023. július 6., csütörtök 18 óra
A kiállítást bevezeti: Oltai Kata művészettörténész, kurátor
