Az „orosz reneszánsz” elképzelése időről időre ismét felbukkan, történelmi sorsfordulónak számító jelenségeket követően. Punk zenekarok (The Stupids) és irodalomtörténészek (Dmitrij Lichachev) témái között éppúgy szerepel, mint korábban Bergyejev – az ún. Filozófusok hajóján a 20. század elején az uralkodó rendre negatív hatásúnak ítélt, s ezért deportált intellektuelek egyikének – fogalomtárában, aki spirituális reneszánszként határozta meg. Ám nincs ez másként most sem: az állandóan átalakulóban lévö oroszországi létben a fellendülés és átalakulás vágya ma is intenziv. S mindez kortárs müvészek munkáinak témáiként is megjelenik, sokszor utopikus, sokszor ironikus formában.
A művészeti aktivizmus a orosz kortárs művészeti színtér egyik legnépszerűbb trendje. A PG-Group a Rasztafari mozgalom követőjeként kezdte működését s fokozatosan alakult át radikális politikai csoporttá. A 2009-ben Szomália már itt van című projekt részeként bemutatott különös poszter 2012-ben nyomasztó, valóra vált próféciának tűnik. Oroszország a következő palota-forradalom határán áll.
Alexander Brener azon kevés művész egyike az orosz szcénában, aki már a ´80-as évek óta folyamatosan kritikus pozíciót képvisel: radikálisan utasítja el a társadalom terén változtathatatlannak tekintett körülményeket. Most bemutatott, Barbara Schurz-cal közös rajzain az írott szöveg is fontos szerepet kap.
Victoria Lomasko – a társadalomkritikus szkeccsek mestere. A bírósági tárgyalásokon és fiatalkorúak börtöneiben készült rajzai hatásukat a Snow Revolution (Havas Forradalom) krónikáiban fejtették ki. A Nagy találkozás sorozat kifejező erejű riport a modern orosz történelem legnagyobb demonstrációjáról, ami 2011.december 10-én, a moszkvai Bolotnaya téren zajlott le.Victor Ribas a maszkulinitás (hadi technika, tankok, sorozatvetők) és feminitás (szoptató nő, ballerina, stb.) szimbólumait kínálja elemzésre. A lézergrafika expresszív technikája segít az emberiség életre és halálra vonatkozó legmeghatározóbb szimbólumaira rávilágítani.
Polina Kanis Tojások című, a Kandinszkij díjat „az év új művésze“ kategóriában 2010-ben elnyert lendületes videója orosz meséhez kapcsolódik, azaz tradicionális történet érvényességét vizsgálja.Ugyancsak hagyományos formák Ivan Groshkov munkáinak kiindulópontjai is: a vizualitás korábbi toposzainak kritikáját közvetítik mind objektjei, mind rajzai, poétikus módon, ám ugyanakkor az iróniát sem nélkülözve. És mi a helyzet a reneszánsszal? Alapvető alkotórésze az orosz művészetnek és létnek, s időről időre előtört abszurd és kegyetlen orosz lázadások formájában, vagy épp jól szervezett polgári megmozdulásokéban, ahogy a közelmúltban a moszkvai Bolotnaya téren és Sakharov Sugárúton megmutatkozott…
Kiállitásunk a bécsi Brotkunsthalléban röviddel ezelött bemutatott Russain Renaissance c. kiállitás újabb, tisztábban társadalomkritikus profilt mutató verziója.