Ruzics Csillát elsősorban a festmények felülete érdekli. A természet geometriáját, az alakzatok mélyén rejlő rendező elvet vizsgálja, keresi. A tájban létrejövő változások hátterében megbúvó szabályszerűségeket igyekszik lefordítani a képzőművészet nyelvére. Ezt a kérdést a művész elsősorban a felületek megjelenítésén keresztül közelíti meg: a kisebb, felületi egységeket keresi, a felület egyéniségét, amely olyan technikát igényel, ahol lehetséges az anyag megdolgozása.
Ruzics Csilla figurativitás-nonfigurativitás határán mozgó tájkép- illetve városkép asszociációi a bennük rejlő többszintű koncepció, állandó vizsgálódási folyamat és komoly technikai tudás különleges szintézisét hordozzák.