Lucio Fontana; Tér Koncept (concetto spaciale) sorozatának monokróm képein a néző felé irányuló lyukasztó gesztus energikus ereje ijesztő. A dramatizált képlyukasztása, a két dimenziós kifeszített kép-membránon a lyukak (buchi) a kép háta mögötti tér feltárására tett kísérletek. A vásznon ejtett sebek a felület felsértésével, megszaggatásával három dimenzióba tágítják a táblaképfestészetet. Ebben a harmadik dimenzióban helyezte el Drozdik azt a másik koncepciót, amely eltér a lyuk (buchi) és a vágás (tagli) Fontanai értelmezésétől. A kép testén átszúrt lyuk, az újrahasználat folyamatában átértelmeződik. A kép női testté válik, kozmetikai testté, a kép bőrén rúzs borítja a hegeket. A tér, ami a vászon mögött van, a nőiség terévé válik.
Drozdik pchichoanalitikus és dekonstructiv nőnézőpontú kritikai értelmezésben Fontana lyukasztott képein a behatolás nyomai sebek és vaginális vágások. Így válik a fontanai lyukasztott kép stílusa Drozdik mıvészeti magatartásává és egy új jelentés hordozójává, Drozdik konceptjének a terévé; Rúzsfestményekké, amelyek egyben Lucio Fontana festményeinek kritikai értelmezése is.
Orshi Drozdik Orsolya, 2005 szeptembere óta, a Magyar Képzőmıvészeti Egyetem Festő Tanszékének docense. Drozdik úgy döntött, hogy indulásban segíti tanítványait, ezért Bánki Ákos, Benkő Kata, Pádar Nóra, Sebestyén Ágnes festményeivel együtt állít ki.
Bánki Ákos festményei
Bánki Ákos, a fiatal kezdő festő (korábban Molnár Sándor tanítványa) gesztus festményei a későmodernista festészet, az absztrakt expresszionizmus stiláris hagyományaira épít, annak ellenére, hogy szenvedélyes gesztusait a barokk festészetre vezeti vissza. Bánki Ákos képeit intuitív gesztusok, a véletlenek és a tudatossá tett véletlenek uralják. Tudatosan épített térkoncepciójával pedig a hiányt is a kép részévé teszi. A képek a kifeszített vászon retináján keletkeztek és az ecsetet mozgató test mozdulatait rögzíti, mintha ennek a festészetnek a legfontosabb eleme maga a – gesztusokat, mozdulatokat ismétlő – test lenne. Pontosan ezért, Bánki Ákos a képek performatív test-dinamikáját gyakran a performanszok médiumában is használja. Első látásra a késő modernizmus stíluselemei és az azokat mozgató elméletek, filozófiák ismétlődnek meg ezekben a képekben, de a képek nem a magas-(high) modernizmus termékei, inkább annak egyfajta újrafogalmazásai. Ha figyelmesen elemzzük a képeket, a tudatosan használt véletlenről kiderül, hogy elsősorban egy konceptuális mıvészeti magatartás eredménye, amelyet a későmodernizmus tagadni kívánt.
Orshi Drozdik Orsolya tanítványainak: Benkő Kata harmadik-, Pádar Nóra második-, Sebestyén Ágnes negyedik évfolyamos hallgatóknak, a drapéria és a ruha érzéki ábrázolásával foglalkozó képei tanulmányok, de szándékukban és festői magatartásuk már önálló stílus jegyeket mutatatnak