A kiállítás Bán Aladár (1871-1960) észtországi néprajzi gyűjtését mutatja be - száz évvel a gyűjtés és az első, 1912-es bemutató után.
A finn nyelvvel, kultúrával elmélyülten foglalkozó Bán Aladár 1910 után fordult az észt folklór és néprajz felé. Az észt népi eposz, a Kalevipoeg fordítása kapcsán több alkalommal is járt Észtországban, ahol jelentős tárgyi anyagot gyűjtött, kifejezetten a Néprajzi Múzeum számára. A múzeum észt néprajzi gyűjteményének megalapozása neki köszönhető.
Bán Aladár tudatos koncepcióval jó 600 tárgyat gyűjtött, amit a múzeum anyagi dotációja tett lehetővé. Főként a változatos textíliákat kutatta föl, de munkaeszközök, használati tárgyak, ékszerek is szerepelnek gyűjteményében. Minden jelentős észt kulturális csoportot felkeresett, így nem csak a szárazföldről, hanem Észtország nagy szigeteiről is gyűjtött tárgyakat. Ezeken a szigeteken más-más népviseletet hordanak az emberek, de anyagi kultúrájuk számos más részletben is különbözik egymástól. A szigetekről származó anyag különösen számottevő, amelynek értékét az észt kutatás is csak most tudatosítja magának.
A kiállítás a magyar látogatóknak is a felfedezés élményével szolgál. A nekünk ismeretlenül csengő Saarema, Muhumaa és Hiiumaa szigeteinek ugyan egy évszázaddal ezelőtti képét villantja fel, de a kiállítás arra is sarkallja a látogatót, hogy fedezzen fel egy újabb, eddig kevéssé ismeret pontot Európa kulturális térképén.
Rendező: Kerezsi Ágnes
