„Duliskovich Bazil legújabb festményein jellegzetes, szellemi és fizikai értelemben vett, áttűnő rétegekből felépülő festés- és kifejezésmódja új környezetben jelenik meg: olyan térbeli és táji motívumokká szövi össze festékrétegeit, melyek a valóságban nem, csak képzeletében léteznek – nagyon is valóságos, eleven felületek és festői elemek kelnek mégis életre vásznain. Újdonság az is, hogy a tőle korábban megszokott figura eltűnt képeiről, mégsem érezzük hiányukat, mert betölti őket a művészi személyiség és személyesség varázsa – és a motívumok már említett üde elevensége, emberi közvetlensége.”
Iványi Bianca