A kiállítás címében szereplő sárga és kék lótusz megtévesztő lehet, ugyanis a kiállítás fekete-fehér, kézzel nyomtatott linómetszetekből áll. A sárga és kék egymás komplementereiként léteznek, tökéletesen kiegészítve egymást és dinamikus egyensúlyt hozva létre mind fizikai mind energetikai szinten. Ebben az esetben energetikailag jellemzik a kiállítást, noha az egyik képen feltűnik anyagi formában is. A lótusz pedig az emberi tudat fejlődésének végső állomását, a tökéletességet szimbolizálja mivel tisztán emelkedik ki a környezetéül szolgáló mocsárból. A képek témája ősi civilizációk emléke mely a művész számára ma is ugyanolyan élő mint több ezer éve. A régi, főleg keleti motívumok használata azért lehetséges változatlan formában, mert még mindig hűen fejezik ki azt az érzetet és információt amit a világ szellemi szinten képvisel.
Nyilván egyedi, rá jellemző stílusban használja őket a művész, mégsincsenek szignatúrázva. Ez manapság furcsa lehet, ám ha azt vesszük, hogy önálló létezőknek tekinti munkáit, mindjárt érthetővé válik, miért felesleges az alkotó személye.
Egyszerűen fontosnak tartja ezeket a leíró, főleg vallási szimbólumrendszereket, melyek nem véletlenül nyugtatják meg az ember rohanó tudatát. Ezt kívánja elérni képeivel. Egy pillanatnyi szünetet, csendet amiben rácsodálkozunk az emberi precizitásra, erőre, tökéletességre és végső soron a LÉLEKre.
