„Kádasi Éva a kortárs magyar kerámiaművészet jelentős alkotója, külföldön is elismert képviselője. Művészi alkotótevékenysége mellett kiemelkedő művészetszervezői, oktatói munkássága. Több mint húsz esztendeje tanít a Magyar Iparművészeti Egyetemen.
Kádasi Éva korai, konstruktív-organikus kőedény formáitól – melyekkel különdíjat nyert 1982-bem az Országos kerámia Biennálén – vagy a két évvel későbbi ugyancsak különdíjas mázas kőcserép vázáitól látszólag igen jelentős a távolság az alkotó mai művészetét fémjelző porcelán művekig. Az egyik oldalon rusztikus felület, roncsolt forma, visszafogott szürkés színvilág, szemben vele nemesen ragyogó, pompás-elegáns, hófehér porcelán telt, élénk színekkel, arannyal gazdagon festve, rajzolva. A korai művek plasztikai indíttatású „történések”, melyek szorosan kötődnek a hetvenes- nyolcvanas évek fordulójának minimalista művészeti irányzatához, utóbbiak egyedi vagy míves design tárgyak. Mégsem hagyhatók figyelmen kívül bizonyos alapvető, fontos összekötő kapcsolatok. Mint például a mindvégig jelen levő organikus szemlélet, a konstruktív alkotói magatartás és a kiegyensúlyozottságra törekvés. Porcelán készleteinek antropomorf, szecessziós formaelemekkel gazdagított poharai látszólag minden kötöttség nélkül formálódtak, ám a porcelán készítésének szigorú technológiai szabályainak – igaz, annak határait súroló, de mégiscsak korlátokat jelentő – betartásán túl megfigyelhető a törekvés a készlet kiegyensúlyozottságának, szimmetriájának a megteremtésére.
Kádasi Éva mintegy két évtizedes munkássága alatt rendkívül sokat tett a kortárs magyar porcelán design megújulásáért, hazai és nemzetközi elismertségének növeléséért. Legújabb munkái figyelemre méltó kísérletek, eredmények a porcelán plasztikai, szobrászi megmunkálása terén. Alkotói szándéka világos: az alkalmazott- és az autonóm művészet közti határvonal értelmezése, átjárhatóságának vizsgálata művekkel.”
Sárkány József
