A kiállítást szombaton 16 órakor Csák Ferenc a Magyar Nemzeti Galéria igazgatója és Vékony Délia művészettörténész nyitja meg.
Kelle Antal szobra egy 1,5 méteres bronz rög, mely a mai Európát és az egész világot különösen próbára tevő emberi másságok elviselését és összefonódását szimbolizálja. Magába integrálja három nagy világvallás (muszlim, keresztény, zsidó) vallási jelképeinek képi töredékeit, a más kultúrák elfogadásának szándékával. Felhívja a figyelmet, hogy a dolgokat más emberek szemszögéből nézve másképp láthatjuk, másként gondolhatjuk. Körbejárható szimbolikus forma, a másság és a tolerancia jegyében.
„Maga a látvány nehezen meghatározható. A művészettörténész bajba kerül, megtorpan már az elemzés legelső pillanatában. Le kellene írnunk azt, amit látunk. Ám ezt a művet nem tudjuk lineárisan olvasni. Milyen téridomot látunk? Kiindulópontként tehát adott egy tiszta geometriai forma, valami, amit tökéletesnek képzelünk, s amely bizonyos síkokból elmetsződik, deformálódik azért, hogy több orcája lehessen, mint alapesetben. Ezt a deformált, átalakított térformát mintha tésztaszaggatóval formálta volna a konstruktőr: alakzatok “hiányok” kerülnek egymásra, s ezek a három nagy világvallás (muszlim, keresztény, zsidó) jelképeinek képi töredékeit mutatják fel – a szemlélő nézőpontjától függően – folytonosan változó összetételben. Nem a megszokott képzőművészeti eljárásokkal találkozunk: nem megformálja, vagy belekarcolja a mintát az anyagba, hanem a réztömb különböző hiányai és anyag-kitüremkedései vagy visszahúzódásai adnak szemünkben összeolvadó konvencionálisan értelmezhető képet: ebben az esetben félholdat csillaggal, keresztet és hatágú csillagot.
Az alkotás körbejárásra készült, egyetlen nézőpontból tulajdonképpen értelmezhetetlen: a szemlélés folyamata, a körbejárás teremti meg a mű esztétikumát, tartalmát. A média olyan jelszavakat harsog, mint “tolerancia”, “a másság tisztelete” vagy a “kultúrák párbeszéde”. A világ hangos ezektől a szavaktól, miközben inkább halkan, befelé fordulva juthatunk el az elfogadás belső egyensúlyához. Lényeges különbség van a szavak fegyverként vagy manipulációs eszközként használható tulajdonsága és a hosszú éveken átérlelt igazságok halk, esztétikum általi kimondása között. Egyrészt kirívóan aktuális – a média kifejezésével: “trendi” – problémákról beszél Kelle Antal: vagyis reagál a korra, másrészt saját útja vezetett idáig, belső koordinátarendszerében talált néhány szétsugárzó origót, ahol igazságok sűrűsödnek.”
Az alkotás körbejárásra készült, egyetlen nézőpontból tulajdonképpen értelmezhetetlen: a szemlélés folyamata, a körbejárás teremti meg a mű esztétikumát, tartalmát. A média olyan jelszavakat harsog, mint “tolerancia”, “a másság tisztelete” vagy a “kultúrák párbeszéde”. A világ hangos ezektől a szavaktól, miközben inkább halkan, befelé fordulva juthatunk el az elfogadás belső egyensúlyához. Lényeges különbség van a szavak fegyverként vagy manipulációs eszközként használható tulajdonsága és a hosszú éveken átérlelt igazságok halk, esztétikum általi kimondása között. Egyrészt kirívóan aktuális – a média kifejezésével: “trendi” – problémákról beszél Kelle Antal: vagyis reagál a korra, másrészt saját útja vezetett idáig, belső koordinátarendszerében talált néhány szétsugárzó origót, ahol igazságok sűrűsödnek.”
Molnár Eszter művészettörténész
Az ArtFormer Stúdió és a Magyar Nemzeti Galéria szervezésében.
