Munkásságának első szakaszát minimal art (Kődoboz, 1999, Kőtükör, 1999) ihlette, később Japánban folytatott tanulmányai után stílust váltott és nagyon kemény kövekből – gránit, andezit – kezdte el készíteni szinte hiperreális portréit (Szobor koncepció nélkül, 2004).
Munkamódszeréről a következőképpen vall, a keleti filozófiáktól is megihletett művész: „Az utóbbi években készített műveim olyan kísérletek voltak, amelyekkel annak magyarázatát kerestem, hogy miért farag valaki kőszobrot, sőt figurát, önarcképet a technokultúra és a tömegmédia korában. Másként, hogy mi az a különleges szobrászi érték, ami bármi mással helyettesíthetetlen mind a jelenkorban, mind pedig a jövőben. Kísérletként faragni figurális kőszobrot, ez ugyan sokak számára szokatlannak, sőt ellentmondásnak tűnhet, mégis az én esetemben működő munkamódszernek bizonyult, és sok eredményt hozott.”
A kiállításon szereplő nyolc műből négyet a szombathelyi Irokéz Gyűjtemény (www.irokezcollection.hu) bocsátotta a kiállítás rendelkezésére.