A fiatal Simon György Réti István növendéke volt a Képzőművészeti főiskolán, tehetségére korán felfigyelnek. Két nyarat tölt Nagybányán. Behívják katonának, megsebesül. Svájcban, Olaszországban, és mintegy tíz évig Párizsban él és alkot, de művészetével folyamatosan hat a hazai közegre. A Nyugat elismerően cikkezik róla, tartja a kapcsolatot a hazai barátokkal, Babits Mihállyal és Szabó Lőrinccel, Csók Istvánnal, Rippl-Rónai Józseffel, Vaszary Jánossal, Márffy Ödönnel, majd Egry Józseffel, Bernáth Auréllal, Kmetty Jánossal, Medgyessy Ferenccel. Csatlakozik a haladó művészek által létrehozott Képzőművészek Új Társaságához. A KUT nagyszabású kiállításain rendszeresen szerepel, 1925 márciusában a Nemzeti Szalonban két műve is helyet kap. Tehetsége annyira átütő, hogy Brüsszelben 1938-ban Braque, Matisse, Picasso és Derian csoportos kiállításával egy időben, ugyanabban a kulturális palotában egyéni kiállítása nyílik. A siker hatalmas, nevét együtt emlegetik az európai művészet élvonalával. A harmincas évek közepén – megérezve a nácizmus térnyerését – Angliában telepszik le angol feleségével. Halála után Harrogateben – elismerve művészi nagyságát és európaiságát – művészeti alapítvány szerveződik hagyatékának kezelésére.