Konok Tamás 1958-ban került Párizsba, ahol a másfajta szellemi miliő gyökeresen változtatta meg képalkotási módszerét. Kapcsolatba került a progresszív művészeti élet legnevesebb képviselőivel. A hetvenes évektől művei a világ struktúráinak egyre letisztultabb, egyre erősebb gondolati képletét adják. Vonalhálók és terek finom, törékeny egyensúlya születik meg a képfelületeken, amelyek kialakításához felhasználja a zenei szerkesztőelveket is. Egy sajátos mikrovilágot teremtenek, ahol a természet legelvontabb eleme, a vonal a rendteremtő erő. Folytonosságot jelentenek a művészet történetében, időtlenné desztillálva a múlt tapasztalatait.
Konok 1997-ben kapja meg a L’Ordre National du Mérite (Nemzeti érdemrend) lovagi címét, 1998-ban a Kossuth-díjat. Művei szerepelnek többek között a párizsi Fonds National d’Art Contemporain, a berni Musée des Beaux-Arts, a francia külügyminisztérium, a Bibliothéque Nationale gyűjteményében, valamint a Magyar Nemzeti Galériában.
A kiállítást egy katalógus kísérné, amely a művészről eddig megjelent cikkekből, interjúkból, tanulmányokból nyújtana egy válogatást, olyan neves művészbarátok tollából, mint Fejtő Ferenc, Lucia Moholy, Borsos Miklós.
