„A gobelint terven befejezni
nem lehet. Hol marad a szenzációja és izgalma a szövésnek.” Ferenczy Noémi jegyzeteiben
olvasom a fenti sorokat. A gobelin szövésekor a
szövéssel egyszerre jön létre az alapanyag az ábrázolt formával, a színnel, a
tónussal. Más a helyzet a festészetnél. A festő választ egy alapanyagot – fát,
falat, egy keretre feszített vásznat – és arra fest. Ha hibát követ el,
javíthat az újra festéssel. Kedve szerint megváltoztathatja az eredeti elképzelését
is.
A szövés előtt lehetőleg
mindent el kell dönteni. A technikai kötöttség miatt – szövőszék – a kész
munkát csak a befejezéskor lehet látni. Közben emlékező képességre és
fegyelemre van szükség. A keleti bölcselők az IDŐ és
a TÉR magyarázatánál a szövés rendszerét, vagyis a függőleges felvetést, mint
időt, a vízszintes leszövést, mint teret használták példának. A klasszikus francia
gobelinszövés a felvetőszálak teljes elfedését követeli meg, amit a
vetülékfonalak szoros sorai képesek is teljesíteni. Az utóbbi években készült
munkáimnál arra törekedtem, hogy a rejtett felvetőszálakat láthatóvá tegyem. A
függőleges szálak így aktív módon részt vesznek a felület kialakításában. A
formák alakítását is képesek vállalni. Ezek a változások, hogy milyen mértékben
és módon változtatják meg az eddig ismert és használt szigorú szövési
szabályokat, azt magam döntöm el. Vagy a kéz ritmikus mozgását alapul véve a
konstatált hatást rendszerré szigorítom, vagy a rendszertelennek látszó hatás
élményét fogadom el, így érve el a szövés „izgalmas” fokozását. A Menedék, A
császár üzenete, a Teremtmények című munkáim példázzák az újszerű
törekvéseimet. Évekkel korábban a
duplafelvetéssel kísérleteztem. Ha egy sík felületen két réteget akartam
létrehozni, akkor a duplaszálas felvetést kettéválasztottam és a két egyszerű
rendszeren külön – külön folytattam a szövést. Így egy sík téglalap egyik
sarkán két egymást fedő sarok keletkezett. A Nem golyóálló palást néven ismert,
1981-ben szőtt duplafelvetésű munka a pápa elleni merénylet döbbenetére
készült. A palást közepén a koszorú formája elválik a síktól. Plasztikus forma
keletkezett tisztán szövési megoldással. A szövés bőséges tárháza
lehet az újabb és újabb ötleteknek. Az Ősasszony felfigyelt arra a jelenségre,
amikor a szélviharban az erős, állva maradó fűszálakat a lágyabb, puhább füvek
körbeölelték, átszőtték és megtanulta a szövést. Számára és számunkra ez volt
a szenzáció. (Solti Gizella)
