Wisloczki Helga keramikusművész 1972-ben született, Dunaújvárosban. 1988-1992 között a pécsi Művészeti Szakközépiskolában, Krawczun Halina vezette be az agyagművesség titkaiba, majd 1993-tól Budapesten, a Magyar Iparművészeti Egyetem Szilikát Tanszékén folytatta tanulmányait, 1988-ban diplomázott. Szülővárosában él és alkot, 1999-től a FISE, 2000-től a MAOE, 2002-től a MKISZ-MKT, valamint 2004-től az ÚJPART Dunaújvárosi Képző- és Iparművészek Társaságának tagja.
Mestere, Probstner János a Magyar Iparművészet folyóiratban (2007/3) megjelent írásában érzékletesen jellemezte az immár tevékenyen alkotó, számos kiállításon szereplő, és a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió munkájában rendszeresen résztvevő Wisloczki Helgát és műveit:
„Pályakezdése elején olyan alkotásokat készített, melyek elsősorban provokatívak, szokatlan formájúak voltak. Nem megnyugtatni, gyönyörködtetni késztettek, hanem elmélázni és felfedezni, továbbgondolni – a tárgyakat, magát a látványt. Tovább, valami messzeségbe, aminek távlata a fizikai formák tekintetében is a fel nem fedezett galaktikákba vész. Így azt is mondhatnám, hogy olyannak tűnt ő, mint egy űrutazó konstruktőr, aki ismeretlen világokat köt össze azzal, hogy onnan ide, innen oda utazik, dolgokat visz és rak össze sejtelmes formákba, amelyek azonban a képzelet által életre kelnek és működnek. Így adva hírt egy másik nem ismert világ létezéséről. És hogy ez így van, ő maga vallja: «a dolgok formája az anyagból, lényege az anyagtalanból származik» – lehet, hogy az ismert dimenziókon túliból.”
A kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió budapesti galériájában most Wisloczki Helga legújabb, az égető kemencéből frissen kibontott műveit és a korábbi évek jellemző alkotásait együtt tekinthetik át a kortárs művészet értékeire kíváncsi látogatók. A nemes agyagból formált, magas tűzön kiégetett új művek egy méltóságteljes enteriőr díszei, esztétikus kiegészítői is lehetnének, – ugyanakkor az élet értelmét kutató, elgondolkodtató „filozofikus tárgyak”. Ezek a „gömbök, forgások, röppályák, képletek, műszerek, hangszerek, ékszerek és rendszerek” – ahogyan alkotójuk jellemzi őket – a legtökéletesebbnek mondott geometrikus forma, a gömb – görög eredetű latin szóval a „sphaera” – alakzataival és jelentésével játszanak komolyan; az életünket körülvevő „szféra” megtestesítői.
