A párizsi Magyar Intézetben megrendezésre kerülő kiállítás az 1964 óta Párizsban élő, Sylvester Katalin életművét kívánja bemutatni. A Csernus Tibor feleségeként számon tartott művésznő közel 50 éven át alkotott a nyilvánosság szinte teljes kizárásával, műtermébe zárkózva, leginkább annak falaival megosztva műveit.
Az 1950-es évek végén Bernáth Aurél osztályában festőművészként végzett alkotó Csernus Tibor mellett a mester egyik legtehetségesebb tanítványaként tartották számon. A diploma után rövid ideig dolgozott festőként, érdeklődése az 1960-as évek második felétől a szobrászat felé fordult. Mind Magyarországon, mind férjével történő párizsi emigrációjuk után rendszeresen illusztrált könyveket. Köztudott, hogy élete végéig Csernus Tibor hű társa volt, rengeteg energiát fektetett férje művészetének támogatásába: a képek nagy részéhez modellt állt, főleg könyvillusztrációs munkáihoz előtanulmányokat, elő rajzokat, vázlatokat készített. Emellett önálló megbízásokat is vállalt, a grafikai munkák mellett rendszeresen vállalt textiltervezést.
A jellegzetes, balzafából faragott szobrok készítésének új lendületet adott, hogy 1979-ben férjével együtt műtermet kaptak a Bateau-Lavoir műteremházban, ahol immár zavartalanul rendszeresen végezhetett önálló alkotótevékenységet. Művei kivétel nélkül figuratívak, ihletői hétköznapi gesztusok, emberek, illetve gyakran használt fel egy-egy téma kidolgozásához újságkivágásokat. A bábuszerű faszobrok a művész műtermében szinte önálló életet éltek, Slyvester Katalin krepp papír ruhákba öltöztette őket, bizonyos részeit kifestette. A könnyű és puha balzafát késsel úgy formálja, mintha rajzolna. A felület hol részletesen kidolgozott, hol elnagyolt, utóbbival adva helyet és értelmet a ráfestésnek, a rajznak. Szobrai nem véglegesek, időről időre átalakulnak, valamit elvesz vagy hozzátesz, valamit átfest vagy átformál. „Ideiglenesek, akár az élet.” A művésznő velük töltötte hétköznapjait, a szobrok ritkán hagyták el a viszonylag zárt párizsi műtermet.
Slyvester Katalin első önálló kiállítása 10 évvel ezelőtt került megrendezésre. A 2013-mas tárlat a műcsarnokbeli bemutatkozás méltó folytatásaként a most 84 éves művésznő teljes életművéből válogat, a szobrokon kívül festményeket, grafikákat, textilterveket, vázlatokat is bemutatva, azokat tágabb kontextusba helyezve.
A kiállítást Sylvester Katalin műterme című, kétnyelvű monográfia kíséri, amelynek gerincét Ruszty László az azóta megromlott egészségi állapotú művésznő műtermének utolsó éveit bemutató fotósorozata adja.
A kiállítás kurátora: Böröczfy Virág, művészettörténész.