A madaraknak ezeken a képeken nincs kiterjesztett szárnya. Tehát nem repülnek, de mozognak, a térben. A művész tudatosan kerüli a perspektívikus térillúziót, vagyis a madarak érzéki, egyedi, karakterisztikus megformálását. Újra és újra úgy tűnik, hogy a madár hallá alakul át.
Az AL Galéria támogatási programja keretében (fő kiállító művészünk meghívhat egy ifjú tehetséget), ezúttal Horváth Dániel munkái kerülnek bemutatásra. Horváth Dániel Szabados Árpád tanítványaként idén fejezi be tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetemen.
Képein visszatérő motívumként jelenik meg a katona alakja. Ez a téma a 2003/2004-ben DAAD ösztöndíjjal elnyert nürnbergi tartózkodása óta foglalkoztatja. Munkái középpontjában az előtér-háttér viszonyának érzékeltetése áll, valamint az a kérdés, hogy mi módon lehet a képen ezt a színpadiasságot a megtartani.
Szabados Árpád, az AL Galériában kiállított munkáiról:
„…Kétségtelenül korábban a létezést a „létélményeket” szinte kizárólag emberi történésekben, szituációkban igyekeztem megfogalmazni. Ez azt is jelentette, hogy az emberi figura, a test mindig dominált munkáimban. Igaz, hogy sokszor már nehezen felismerhető, átírt formákban. Minden egyéb, környezeti, kísérő elem volt a képeken. Természetesen, amikor történésről, szituációról beszélek, akkor nem a külső optikai látványról, hanem a képtéren belüli helyzetekről beszélek. A jól-rosszul vizualizált, bensőnkben születő érzet-együttesekről. Wiener mondja: „Ha tudsz a munkámról, akkor birtoklod a munkám.” Én sokszor érzem úgy, hogy nem birtoklom a saját munkám, tehát nem is tudhatok róla. Az-az öntudatlanul készül. Ezzel csupán arra szeretnék utalni, hogy többnyire utólag értelmezem a munkám, ami a következő munkákra való fölkészüléshez kölcsönöz némi tudatosságot. Visszatérve a kérdésedhez: Igen. A természeti motívumok egyre több munkámon jelennek meg. Talán annak köszönhetően, hogy kiköltöztem a városból, növények vesznek körül és látom az eget. Nyugodtabb az életem, kevesebb a napi konfliktusom. Talán az évek száma is hozzájárul, hogy meditatívabban dolgozom…” Részlet a Michael Jacobs készítette interjúból. (2004)
„A fenti interjú részlet talán kiegészíti azt, amit röviden a kiállítandó képekkel kapcsolatosan leírok. Nem döntöttem el, hogy madarakat fogok festeni. A korábbi munkáimban, elvétve, de megjelent a madár motívum. Növényekről és egy kertről, mely nem a házunkhoz tartozó kert, mégis az én kertem, festettem, rajzoltam sorozatokat. Nem a látványt, hanem a kertben tartózkodást-, munkálkodást-, létezést próbáltam földolgozni. Mégis egy látvány elem dominánssá vált. Amit a növények, indák, ágak szövedéke mögött lát az ember. Emberi figurák, állatok és madarak. A madár motívum fokozatosan önállósult. Nagyobb homogén felületen kezdett el mozogni. Szándékosan mozgásról és nem repülésről beszélek. A madaraknak ezeken a képeken nincs kiterjesztett szárnya. Tehát nem repülnek, de mozognak, a térben. A képtérben!
Igyekeztem kerülni a perspektivikus téri illúziót: a madarak érzéki, egyedi, karakterisztikus megformálását és kerültem a lehetséges szimbolikus jelentésük fölhasználását. A különböző szituációkban megjelenő forma: madár, de néha már majdnem hal. Madár-hal, ezek lesznek a következő képek? Vízbe merül a madár, felhőben úszik a hal. Ha a forma hal is, madár is egyszerre, akkor fölcserélhető az ég és föld? A képeken igen.”
