A szabadság útjai. Szolidaritás – 25 év
kiállítás a Lengyel Intézet kiállítótermében
1980. augusztusában, Lengyelországban kitörtek a sztrájkok, létrejött a független Szolidaritás szakszervezet, mely viharos gyorsasággal 10 milliós mozgalommá nőtte ki magát. Kezdetét vette a kommunizmus bukása Lengyelországban, Európában és a világban. A kiállítás bemutatja a Szolidaritás független szakszervezet létrejöttét, valamint Lengyelország és a környező országok legújabb történelmét (1956-1989 években). A budapesti Lengyel Intézetben látható vándorkiállítás, a Szolidaritás történetét bemutató állandó kiállítás része, mely a gdanski hajógyár területén található. A kiállítás főszervezője: Fundacja Centrum Solidarności (www.fcs.org.pl)
Az 1980 augusztusi lengyelországi események fordulópontot jelentettek Lengyelország, és egész Európa történetében. A gdański hajógyár munkásai 1980. augusztus 14-én sztrájkba léptek. Vezetőjük egy elbocsátott villanyszerelő, Lech Wałęsa lett. A sztrájkolók elfoglalták a hajógyárat és mélyreható változtatásokat követeltek, többek közt a párttól és a munkaadótól független, szabad szakszervezetek megalakítását, munkareformok bevezetését, és a polgári jogok biztosítását. A következő napokban csatlakozott a sztrájkhoz Szczecin, Wrocław és Jastrzębie Zdrój. A hajógyár területe augusztus 31-ig a szabadság terévé vált, s ez kihatott az egész országra. Aláírták a megegyezést a vezetéssel, és megszületett a „Szolidaritás Független Önkormányzó Szakszervezet”, az első szabad szakszervezet a vasfüggöny mögött. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kommunista országban a „Szolidaritás” többet jelentett egyszerű szakszervezetnél. A hatalmas társadalmi-politikai mozgalom taglétszáma villámgyorsan elérte a tízmilliót. A „Szolidaritás” kihívásnak bizonyult az egész szovjet birodalom számára is — a lengyel példa hatott Közép-Kelet-Európa összes országára. Csehszlovákiában, Kelet-Németországban, és Magyarországon megerősödtek a disszidens tevékenységek. 1980-ban a lengyel vezetés látszólag elismerte a Szolidaritást, és a Szovjetunió ezúttal nem a fegyverhasználat mellett döntött. A Szolidaritás 16 hónapon át legálisan működhetett. A felbőszült Kreml azonban a szovjet tömb más vezetőivel és a Varsói Szerződés segítségével előkészítette az intervenció tervét. 1980 nyarán és őszén a hadseregek hadgyakorlat látszatát keltve felsorakoztak a lengyel határon. Egy évvel az után, hogy a szovjetek elvetették az intervenciót, Wojciech Jaruzelski tábornok bevezette Lengyelországban a hadiállapotot. 1981. december 13-án éjjel a Szolidaritás számos vezetőjét és tagját letartóztatták és börtönbe vitték. A katonai vezetés brutálisan leszámolt a Lengyel Népköztársaság államrendszerének ellenfeleivel, különösen keményen sújtva azokat, akik nyíltan merészeltek beszélni a szuverenitásról és a szovjet dominanciából való kiszakadásról. A hadiállapot dekrétuma alapján a betiltottak minden szervezetet, így a Szolidaritást is, beszüntették a gyülekezési jogot, és a szólásszabadságot, katonai erővel megszállták a munkahelyeket, kijárási tilalmat vezettek be, és megakadályozták az információáramlást. A tiltakozó tüntetéseket brutálisan leverte a katonaság és a rendőrség; az összecsapásokban többen életüket veszítették. Lengyelország „belső” megszállás alá került.