Milyen eszköze, elemi adottsága az emberiségnek a rajzolás? Mit fejez
ki a Szalay-rajz? A rajzolás talán a legalapvetőbb vizuális
megnyilvánulás (Szalay előbb közölt rajzzal döntő információt a
környezetével, minthogy beszélni kezdett volna). A rajz a képi
önkifejezés sarkköve, a képes beszéd alap-tevékenysége, sokak szerint
mindenfajta képzőművészeti alkotómunka alapja, fundamentuma. A rajz a
világ formákban és arányokban – akár színek ráadásával – történő
felfogása, a mindenség vizuális birtokbavétele, a képzőművészeti
önkifejezés primus inter pares szerepű eszköze.
Szalay Lajos (1909-1995) festő- és rajzolóművész, rajzoló-mester, a „rajztoll mágusa”, a „vonal virtuóza” az 1930-1980 közötti fél század nemzetközileg is számon tartott művészének életmű-kiállítása csupa meglepetés. Eddig szinte alig (nem így!) ismert alkotóként lép elénk. Kiállításán láthatóak főiskoláskori díjnyertes festményei (további 50-60 későbbivel gazdagítva), sokszorosított és alkalmazott grafikái (könyvborítói, 1959-es ellen-VIT plakátja stb.), plasztikai kísérletei (pl. HUNGARY 1956 című domborműve) és tusrajzai, irodalmi illusztrációi – összesen mintegy 350 mű a hagyatékából, a San Diegóból (USA) nemrég hazakerültek kibővítve a hazai magángyűjtőkéivel és a múzeumokéival. (Szalay hazatelepülésekor, 1988-ban – azóta is páratlan gesztusként – 450 rajzát adományozta hazai múzeumoknak.)
Mivel Szalay magyar emigráns művészként több országban élt és dolgozott (Párizs 1946-47, Argentína 1948-59, New York 1960-88, Magyarország 1909-46, 1988-95), tevékenysége és művei beépültek az adott ország képzőművészetébe anélkül, hogy önállóságát és magyar művészkénti autonomitását kényszerült volna föladni. (Bizonyos engedményeket csupán az amerikai ízlésnek megfelelni akaró illusztrációiban érzékelni.) Ismert illusztrátor volt Párizsban, maradandó hatással tanított rajzot Argentínában (az argentínai grafikát Szalay előtti és utáni korszakra osztják), kiemelten foglalkoztatott művésze volt a nyugati magyar emigrációnak. Önálló rajzkönyvei, nagyszámú illusztrációs sorozatai ismertséget és elismertséget hoztak számára (Villon, Ómagyar Mária-siralom, Shakespeare, Cervantes, Csehov, Turgenyev, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Franz Kafka, Szabó Lőrincz, József Attila, Illyés Gyula, Faludy György, Somlyó György stb.). Önálló rajzkönyvei sorából nemzetközi visszhangja miatt is kiemelkedő jelentőségű a Genezis (New York, 1966), a világ keletkezésének rajzi interpretációja.
A Szalay-rajz vallomás, lírai karakterű vizuális megnyilvánulás, olyan, mint az önmegszólító vers. Az érzések, kiélezett helyzetek és állapotok gazdag skáláján képesek az emberi létezés sokrétűségét feltárni. A lélek mélységeit, a rejtett szándékokat ugyanúgy, mint a burkolt, nehezen, vagy alig kimondható félelmeket, a 20. század kataklizmáit. Szalay egyéni rajzszerkezetet, konjugált és deklinált vonalszövedéket, rajz-köntöst vagyis önálló művészi formát teremt mind a görög-római mitológia hőseinek, mind a Biblia alakjainak, a szerelem halhatatlanjainak (Erato, Énekek éneke), a háborúk és forradalmak kiszolgáltatottjainak, a 20. század kínjai és boldogságai, lehetőségei és korlátai közé vetett Embernek.
(Sümegi György, művészettörténész)