Az erősen intellektuális, a művészetet elsősorban a transzcendentálist kereséssel megközelítő képzőművészt, Szarka Fedor Guidot leginkább saját szavait idézve mutathatjuk be a közönségnek:
„Van egy művészet, amire ránézel és látod, hogy óriásgalériák falára termett, mondjuk a Műcsarnokba, van, ami igazi múzeumi, van, ami műkincsgyűjtők kezébe termett, van, ami fogyasztható, populáris, kávéházak falára és van, ami mondjuk szobafalra való, személyesebb. Én ebben inkább a személyes kategória vagyok, igyekszem meditációs
objektumokat létrehozni.”
„A Művészeten belül sokan csak vizuális nyelvet keresnek a gondolataikhoz, van, aki egész életén át egyetlen történetet akar elmesélni, vannak anyaggal viaskodók, akik érdeklődése pusztán szakmai, vannak, akik a szenvedélyeikhez való viszonyukkal „termékenyítik” meg az alkotást, vannak, akik munkának fogják fel, és vannak dühöngők, az óriás-provokátorok. Én letettem a voksomat a harmónia és az Isten-keresés mellett, és ebbe sok minden már nem
fér bele.”
