Szász Lilla: Vágy
Máig emlékszem pl. a Bányai Júlia Nevelőotthon két világszép lányára. Sokáig nem értettük, hogy miért épp az otthon két legnagyszájúbb csaja tartotta fontosnak, hogy végig szűz maradjon, miközben a többiek jól kerestek a kocsisoron. Az ok pedig pofonegyszerű volt, de csak akkor vált világossá, amikor nagykorúságukat elérve, kikerültek az otthonból, és (szó szerint, azaz tök egyedül) a saját lábukra kellett állniuk. A saját lábra állás ez esetben azt jelentette, hogy az egyikük rögvest elkezdett „arabozni” (azt a történetet, ahogy a lány a fejére húzza a lepedőt az első arabozásnál, hogy ne is lássa, mi történik körülötte és benne, Csalog Zsolt írta meg a „Kilenc cigány”-ban), a másikuk pedig a Havannára került vissza a prosti anyjához, akivel hónapokig tartó veszekedés következett. A lány egyszer csak bedühödött és otthagyta az anyját, elment a nagymamájához, ám amikor visszament a Havannára, a mamát az már csak felakasztva (!) láthatta. Aztán évekig nem tudott sötétben aludni.
No mindez persze csak annyiban tartozik ide, hogy ekkora tragédiák után kaptunk csak magyarázatot az intézeti szüzességükre. Az ok tehát ennyi volt: nem akartak ugyanolyan „egyformák” lenni, mint a többi benti lány. Ugyanazzal a sorssal, hasonló múlttal, jelennel, jövővel. Különbözni akartak. S ha bent mindenki kurva volt, akkor az elkülönbözés csak így volt lehetséges. Tehát nem erkölcsi okok miatt. Amikor meg a kinti világban már másképp lehetett és kellett különbözőnek lenni, akkor mindkettő, azonnal prostiként kezdte el keresni a kenyerét – mi mást is tehetett volna?